Zavar, ha azt mondják nektek, hogy "Szegény!", még ha sajnálatból is?

Igen.

Az élet által nyújtott nehézségek ellenére nap, mint nap küzdök és remélhetőleg haladok valami felé, így zokon veszem, ha valaki azt mondja nekem sajnálatból, hogy szegény..

Ezt kaptam, ez az életem.

Hiába mondja, hogy szegény, mi mást lehetne csinálni? Nem dolgozni? Hajléktalannak lenni? Feladni?

Sajnos nem születtem még csak átlagos családi körülmények közé sem, így mindent nekem kell megteremtenem.

Megkísérlem a lehetetlent.

Több szintet ugrok a Maslow piramison, mint amennyit átlagosan az emberek tesznek generációról generációra.

A semmiből teremtettem meg az anyagiakat az egyetemre. A rossz mentális állapotom miatt nem mentem el szóbelire az első érettségi vizsgámon. Következő évben 90+% teljesítményem volt. Felvettek egy jó egyetemre, jó munkám van, amit szeretek, képzem magamat, így igen, zokon veszem ha valaki azt mondja nekem, hogy szegény, ha mondjuk a múltamról beszélek neki. Lásd pld ismerkedésnél, de megszoktam már. Az emberek ösztönösen reagálnak, az akkori énemre mondják, vagy ki tudja, lehet egy ember jelenében sajnálatot érezni a múltja miatt? Szerintem igen..

24F

Nem zavar, sőt. Ez az együttérzés jele. Nekem sosem mondták, pedig rengeteg komoly problémám volt (egészségügyi, anyagi, jogi), amivel évekig (!!) küzdöttem, de a környezetem nem mutatott együttérzést az irányomba.

Csak nyomás alatt jól teljesítek, így mások úgy látják, hogy nem "szorulok rá". Ezt többen meg is mondták nekem.

Én mondjuk sose használom az anyagi színvonalként értelmezve. Ha használom az inkább élet eseményre vonatkozik, balesetet szenvedőre, vizsgán megbukóra és hasonlókra.

Ha rám mondják, az azért van mert engem is ért valami nemszeretem dolog. Fáj a fogam, elestem, minden ilyen :)

Az anyagi színvonal meg olyan (szerintem), hogy mindenki találja meg melyik az a szint ahol a legboldogabb. Ha valaki kevesebb anyagi jólét mellett sokat mosolyog, jól érzi magát a bőrében az szerintem semennyire nem szegény, akkor sem ha pl. hozzám képest szerényebben él, vagy egy gazdagabb ember annak tartja. Valójában nem az, mert a reál értéke a gazdagságának magas.

Aki meg nagyobb vagyonnal állandóan frusztrált, ideges, túlhajtott az valójában szegény, mert nem ért még oda ahol jól érezné magát. Lehet sose fog, mert rosszul lőtte be a szintet és a prioritásokat az életében. Az ilyeneket hamarabb le-szegényezem :)

És persze vannak akik tényleg szegények mert rossz helyre születtek, rossz géneket örököltek, vagy simán csak rettenetesen rossz nevelést kaptak. Én nem ítélem el őket, de azt gondolom, mindenki saját sorsának a kovácsa. Ha nagyon akarnák, változtathatnának. Ha tényleg szenved valaki az alacsony élet minőség miatt (pl. konkrétan nyomorog), akkor tennie kellene valamit ellene. Menjen neresnek (leg OP-ébb megoldás), tanuljon tovább, jöjjön rá, mi érdekli, mit szeretne csinálni és tanulja ki a szakmát/hivatást ami megtetszik neki.