Hogyan győzitek le a komfortzóna elhagyásával járó félelmet?

Nagy levegő és nekivágok, akkor is ha félek. Ha rosszul döntök, az sem a világ vége, talán valami még jobb kerül így szem elé. Jártam már így. Hosszabb őrlődés után váltottam és nagyon nem jött be az új munkahely. Aztán úgy alakult, hogy másfél hónapon belül összejött egy harmadik, amiről eredetileg nem gondoltam volna, hogy esélyem lesz rá.

Engem az motivál, hogy ha nem teszek semmit, akkor nem változik semmi.

Először is sok sikert és kitartást az új munkahelyeden! A stressz ilyenkor teljesen normális; új szituba, új helyre, új emberek közé kerülsz, új rutinnal, új mindennel.. emiatt ne aggódj. Bár tudom, hogy ezt könnyű mondani.

Nekem is eléggé aktuális most a téma, csak én konkrétan életem első munkahelyén vagyok, ha a nyári munkákat nem vesszük ide, szóval átérzem.

Nekem úgy sikerült, hogy tudatosítottam magamban, hogy szükségem van arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, mert ha sokáig/örökké benne ragadok, nem is tudok fejlődni, nincsenek kihívások és belesüppedek egy olyan dologba, amiből még nehezebb lesz kitörni. Az élet pedig arról is szól, hogy új lépések, új ingerek, új teljesítendő feladatok, amik nem igazán jönnek össze -kellő mértékben- a komfortzónán belül.

Az első x nap lesz nehéz, amikor még túl új minden, aztán szépen lassan felveszed az új ritmust, szokásokat, kialakulnak az új mindennapi szokások és szépen lassan múlik ez a jelenlegi rossz érzés.