Túlzott szemkontaktus?

18 éves fiú vagyok, akinek 17 éves koráig nem voltak barátai, úgyhogy bizonyos dolgokat sokkal később tanulok/tanultam meg, mint más emberek szoktak.

Egy idő után elkezdtem a szemkontaktus témájára is fókuszálni egy kicsit. Olvastam róla neten, néztem videót is.

„Egy jó szemkontaktus 3 másodpercig tart, azután el kell nézni valamerre.” – A különféle médiatartalmak mind erre utalnak.

Sokfajta szituációban ezt tényleg meg is tudom valósítani, viszont vannak elég érdekes esetek is, amikor nem feltétlenül működik.

Vannak, amikor mások folyamatosan engem néznek – pl családtagok – én meg nem tudom mit csináljak, így inkább elfordulok, olyan pozíciót veszek fel, amely során nem kell egymást bámulnunk.

Néha úgy érzem túl sok ez az egész, néha teljesen elegem van a szemkontaktusból.

A körülöttem lévő emberek két viszonylag jól elkülöníthető csoportra tagolódnak. (A tagolódási szabályok nem egyértelműek, a csoportok viszont igen.)

@ Akikkel könnyen tartom a szemkontaktust:

Barátok, idegenek, idegen lányok, pénztárosok (igaz, ott csak pár pillanatról van szó), és egyes osztálytársak.

@ Akikkel nem:

Közeli családtagok, főleg szülők, de sokszor a testvéreim is; távolabbi családtagok; idős emberek; OTP-ügyfélszolgálatos nénik; egyes osztálytársak.

Hosszabb beszélgetések esetén is gyakran problémában vagyok. Főleg az első kategória esetében, de a másodiknál is megesik.

Konkrét kérdéseim jelen pillanatban nem nagyon vannak, viszont ezzel a témával muszáj lenne valamit kezdenem. Minden javaslatot, ötletet, tippet, meglátást örömmel fogadok. A válaszokat előre is köszönöm. :)

(Bocsi a hosszú szöveg miatt)