Miért van ennyi negatív ember, akik nem tudnak örülni a kis dolgoknak is az életben?

Mások a prioritások talán

Ha en nem tudom pl kifizetni a gázszámlát hát valahogy nem tudok örülni egy parfümajándéknak, hogy fújkálni tudom magam? az aztán nagyon kell, fontos tényleg.

Mikouben a gázszámla olyan elé állít hogy fel kéne mondanom mert hiába dolgozom? Hiába tanultam? És csak magamra számíthatok. Valahohy a parfum is ezt jelképezi hogy másra ne is számítsak.

Elsőnek igaza van. Nem tudhatod, hogy a másiknak mekkora gondjai vannak valójában, mivel ezekről nem illik (boldog-boldogtalannak) beszélni.

Intelligens ember le tudja szűrni a lehetséges következményeit egy helyzetnek. Mondjuk, ha valakiről nemrég derült ki, hogy rákbeteg (ő vagy egy szerette), akkor idővel szenvedni fog a fájdalomtól, és/vagy tönkreteszi a kemoterápia meg a sugárkezelés, ráadásul jó eséllyel nem sokára bele is fog halni. Vagy nem annyira extrém példa: valakit létszámleépítés miatt elbocsátanak, és nem kap végkielégítést, akkor hogyan fizesse ki a számláit, vagy a lakbért (ha albérletben él)?

Tudod, amikor már közel vagy a 60. életévedhez és eddig úgy élted le az életedet, hogy mindig előkerült az ügyeletes hülye, aki belsz@rt a sikereidbe, örömödbe, elért eredményeidbe, akkor már eléggé nehéz felhőtlenül örülni bárminek is.

Nehéz egy olyan országban mosolyogni - a kínokon röhögésen kívül, - amelyben úgy tud elsuhanni emberek mellett az élet, hogy azt folyamatos bizonytalanságban tengődve élik meg. Az egymást váltó kormányok meg csak tátognak, hogy "Fogy a magyar! Fogy a magyar!"

Igen, fogy, mert fogyóeszközzé vált, nem képes normálisan élni olyan helyen, ahol időről-időre értelmi fogyatékos kiskirályok kezében van a befolyás és a hatalom.

#5

+1