A gyermektelenek általában hány éves korukban döntenek véglegesen?
Érdekes ez a kérdés, mert a gyermektelenség mai napig tabunak számít és a mai politikai légkörben valahogy olyan szentségtörés kimondani, ha valaki nem akar gyereket. Van viszont különbség abban ki hány évesen mondja ezt, mert 15 évesen valószínűleg még legyintenek egyet rá és azt mondják úgyis meggondolja magát, de ha 30 évesen mondja, annak azért nagyobb súlya van.
Sok gyermektelen beszámol arról, hogy már felnőttkora előtt is megfogalmazódott ez benne, de nem merte felvállalni vagy csak simán nem hitték el neki. Legtöbben talán akkor mondják ezt ki végleg, ha már úgy 35 elmúltak és nincs stabil párkapcsolatuk. Bár ez is sokféle, de arra azért kíváncsi vagyok, hogy van olyan, aki sokáig úgy érzi nem szeretne és végül mégis meggondolja magát? Vagy esetleg fordítva? Mi lehet az oka?
3 evesen mar tudtam, hogy nem akarok gyereket. Ez folytatodott. Soha nem valtozott. Most pont otven vagyok es pont meg peteeresem is van. Es nem erzek semmi olyat, hogy uristen, utolso pillanat, mi lenne ha.
Raadasul mar nagyon aranyosnak talalok kisgyerekeket. De ugy, hogy az anyukajuk, apukajuk karjaban vannak es nem az enyemek.
Nem akarok gyereket. Hatalmas áldozat, plusz sosem leszek elég érett, stabil hozzá. Nem akarom a transzgeneracios problemaimat tovább adni, volt elég tragédia a családban, egyszerűen nem tudnék egy egészséges lelkületű gyereket felnevelni.
Meg aztán, meg elég önző vagyok. Lehet változna, ha lenne gyerekem, de inkább utazgatnek, élnék a hobbijaimnak. :)
Fiatal felnőttkorom óta inkább csak időszakaim vannak, amikor szeretnék gyereket, mert inkább nem.
Egyébként a gyerekekhez nem értek, rühellem őket, hihetetlen módon idegesítenek. Barátoké nyilván annyiból más, hogy a barátaim örömének örülök, 1 percig őszintén egyébként(!) csodálkozom, de nagyot nőtt, de ügyes, de utána beszélgessünk mi, felnőttek.
Ez a szemlélet IS kerget külföldre. Hogy tabu, ha nem akarok gyereket. Hogy önzőség. Hogy a méhemben turkálnak.
A magyar nem saját magával van elfoglalva, hogy hogyan tehetne az egészségéért, hogyan fogyhatna valamennyit, hogyan lehetne egy szuper, stabil, szerethető munkahelye, hogyan lehetne több szabadideje, hanem a másik életében vájkál.
Igenis meg lehet élni a jelenlegi infláció mellett, de ha a népnek akkora ereje lenne, hogy úgy élt volna, ahogyan most megélne, akkor nem ekkora lenne az infláció se, ugyanis ezek az élősködők nem lennének hatalmon....
Erre vezethető vissza a másik életében vájkálás is a saját helyett.
Plusz a gyűlöletkeltés.
Első körben oda kellene eljutni, hogy az vállal gyereket, aki szívből akar, szívből szeretné, szívből nevelné.
Nem azért, mert csok, mert különben önző, mert ez az élet rendje, mert a kormány is azt sugallja, hogy gyűlölni kell, aki akár ebben is más.
kb. 6 éves koromban szembesültem először a kérdéssel, akarok-e gyereket, családot. Határozott nem volt a véleményem.
49 éves vagyok, és továbbra is így érzek, pedig biológiailag alkalmas vagyok még én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!