Mit lehetne tenni azzal, hogy mindenre nagyon élénken emlékszem és emiatt haragtartó vagyok?

Hasonló vagyok én is. Sokkal élénkebbek az emlékeim a rossz dolgokkal kapcsolatban, mint a jókkal.

Én azt vettem észre, hogy amint önmagammal rendbe kerülök egy-egy ilyen szituban, akkor már egyre kevésbé érdekel. Pl. nem én voltam a hibás, semmit se csináltam rosszul, a másik igenis hülyeséget csinált, ami nekem eshetett szarul... Amíg azon agyalok, hogy mivanha... Mi van, ha azért bántott meg valaki, mert én is hülyén viselkedtem, akkor nehezebb kiverni a fejemből. Ha a másik bocsánatot se kér, nem is érdekli, hogy megbántott, én is megszakítom vele a kapcsolatot.

Pl. Volt egy barátnőm, elég felületes volt a viszonyunk, de egy rövid ideig tényleg jóban voltunk és sok mindent megosztottunk egymással. Közösen jártunk el egy hobbis dologra, egyfajta szakkörre és baromi bunkó tudott velem lenni, ha olyan kedve volt. Többször rákérdeztem, hogy miért beszélsz így velem? Megbántottalak? A válasz többnyire ugyanolyan bunkó volt, hogy mert ő megteheti... Stb. Utána persze mindig keresett, hogy csináljunk együtt valamit, de egy idő után nem volt kedvem. Meg is szakadt a barátság, ő szerinte azért, mert nagyképű vagyok :D

Egy másik dologban meg sikerült túllépnem, el is halványodott a harag. Egy rokonom szülinapi bulit szervezett, engem meg elfelejtett meghívni. Úgy volt, hogy csinált egy messenger csopit, ahová betette a meghívottakat, pl tesómat is, engem meg nem. Nagyon rosszul esett, főleg, hogy tesóm rá is kérdezett, ez a rokon meg megígérte, hogy berak a csopiba meg menjek nyugodtan el anélkül is, de nem tett be végül, és valamiért a telefont se vette fel nekem azon a héten. Nagyon szomorú voltam, rágtam magam, aztán a buliba se mentem el, mert tényleg rosszul esett. Tesóm ezt elmondta neki a bulin, ahol a rokon tényleg meglepődött, mert nem direkt hagyott ki, meg nem azért nem vette fel a telefont, mert bunkózott. Feljött hozzám sütivel, bocsánatot kért és tényleg láttam rajta, hogy bánja. Egy ideig még nagyon intenzíven élt bennem, hogy "kapja be akkor", de azóta már nincs bennem harag

Mennyi idős vagy?

Az, hogy csak erre a negatív emlékre fókuszálsz két okból is problémát jelent, amit sokkal később fogsz megbánni:

1. Folyamatosan ebben a negatív tartományban tartod az elméd, amivel az a probléma, hogy más dolgokra is kihat, amit nem feltétlen veszel észre, pl a konstans harag, sértődöttség miatt stuffolod magad, majd valaki véletlen neked megy az utcán, mivel alapjáraton negatívan látod a dolgokat, fix, hogy egyből arra gondolsz "biztos direkt jött nekem, szemétláda".

2. Fárasztó, rettenetesen fárasztó lehet. Arról nem is beszélve, hogy elfelejtesz a jelenben élni. Ne arra koncentrálj, hogy mi történt, hanem arra, ami jelenleg van, éld meg a pillanatot, ne egy kazettát játssz újra és újra.

En ugy vagyok ezekkel hogy ezek nem csupán rossz emlékek nekem hanem a másik kimutatta a foga fehérjét.

Mikor rájossz hogy nem is cuki kiscicát hanem kígyókat melengetsz a kebleden.

Nem magam látom megbocsatani nem tudo hibásnak, hanem ugy vagyok vele a másik mutatkozott be hogy kedves bújós cukorság de amigy kígyó. Es ő dönt arrol eppen melyik arcát kegyeskedik nekem mutatni mert bármelyik pillnatban számithatok bármelyik arcára. Vagy megölel vagy a hátamba állitja a kést.

Ettől a ponttól már nekem csak ilyen "vagy-vagy,50-50" ember a másik.

En nem hiszek hibákban.

Mert a hibák jellembol gondolkodasbol lesznek nem balesetekbol.