A szingliket legtöbbször rokonságban piszkálják?

Nekem csak az egyik nagymamám (nem falusi, BP-n élt mindig, most egy vidéki városban), akit foglalkoztat ez a téma, de ő sem piszkál vele vagy ilyesmi, csak mikor meséltem neki pl, hogy egy haverommal találkozom hétvégén, rögtön elkezdett arról magyarázni, hogy miket vegyek figyelembe, ha randiznék vele.

Mondjuk szerencsére egyik családtagom sem piszkálós, ha meg is kérdeznék, miért nincs épp senkim x ideje, akkor valószínűleg csak kíváncsiságból tennék, arra meg válaszolnék simán.

Hát ja, én is kaptam hideget meleget, hogy milyen életidegen, hogy nincs senkim, mondjuk biztos nem hajtanak rám mert szar a személyiségem, de ne aggódj tudom hogy most szomorú a helyzet de majd találsz valakit, majd lesz pasid, jaj sajnálom hogy most nincs, miii nincs az hogy lehet pff nekem van az a normális, jaj régóta nincs senkid de biztos van csak biszexuális vagy és nem mered elmondani hogy csajod van, már 1 napja szakítottatok, itt lenne az ideje, hogy újra legyen valakid, miért nincs senkid, te csak akkor leszel majd boldog ha lesz pasid, de az olyan legyen ám, amilyet én jónak látok...

Már van barátom de ezeket a mondatokat sokáig hallgattam minden családtagomtól...

Egy két megjegyzést igy kaptam rokonokról meg munkahelyen de már 30 után nem igazán jellemző.

A néhai apám volt aki állandóan nyomta a csajozós témát.

Am meg az a helyzet hogy direkt vagyok egyedül.

És azt a részt meg direkt titokban tartom.

Nem szeretem ha a nyakamon ülnek. Meg az összes munkatársam aki házaságban van és van gyereke. Se pénze, se ideje nincsen. Az egész életük a gyerekről szól.

Nekem ez nem kell köszi.

A család egyik ága, akikkel tartjuk a kapcsolatot, évente, ha 2 alkalommal kérdez rá csupán szemtől szemben, pedig szinte havi rendszerességgel ülünk össze. Akkor sincsenek beszólogatások, teljesen normális, pár mondatos beszédtéma lesz. Szüleink néha összebeszélnek, bár az is inkább abból áll, hogy a szintén 23 éves unokatesóm anyja panaszkodik a fia szinglisége miatt.

Nálam inkább a (rég nem látott) ismerősök, távolabbi barátok/haverok olyanok, hogy ha valahol egymásba botlunk, szinte köszönés után, levegővétel nélkül, repül a kérdés, hogy van-e valaki. A nemleges válaszom után pedig egyre gyakrabban jönnek a "pedig most már illene!" szintű kontrázások. És ez még a finomabb, tapintatosabb példa volt.

Szüleimnek sem kimondottan szokásuk piszkálni, ők inkább finoman hangot adnak annak, hogy nem bánnák, ha "lenne már valaki". Például nálam 2 évvel idősebb barátnőm házasodik, és amikor ezt meséltem nekik, volt egy sóhaj, majd összenézés, hogy "jaj, csak én tartanék már ott". Őket is meg tudom érteni, elvégre kései egyke vagyok, és szeretnék már látni, hogy mit hoz az élet nekem ilyen téren, csak közben mégis érzek egy kis nyomást emiatt.

Pár évvel ezelőttig, amúgy semekkora igényem nem volt a párkapcsolatra, mégcsak fantáziálgatni sem szoktam róla, szerintem fejben nem is lettem volna rá kész. Most pedig látom, mik mennek körülöttem (pár kivétellel), pl.: megcsalások, sunyizások, egyéb dráma. És úgy vagyok vele, hogy ehhez nincs se kedvem, se energiám, se kapacitásom.

Én személy szerint nem értem azokat az embereket akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel ha egyedül vannak.

Csak ezt az unalmas házasság, gyerek, párkapcsolat hármast csinálják egész életükben.

Pedig szerintem az ember sokkal boldogabb és többre viheti az életben, ha egyedül van. Eleve senkihez nem kell alkalmazkodjál. Azt csinálsz a szabadidődben amit csak akarsz. Ha akarsz otthon ülsz és filmeket nézel ha akarsz olvasol, utazol…

Én pl 2 hét múlva megyek az Olasz Svájcba és nem kell sz…pjak azzal, hogy erre miből lesz pénzem, mert az már bevan fizetve vagy hogy ki vigyáz a gyerekre.

Mert az nincs. Egy munkatársam pl 3 hét kényszer szabadságra ment mert egyedül neveli a gyerekét és soha nincs pénze.

Nekem mindig van. Ott a Mastercard.

Mindig kivagyok pihenve, van időm és pénzem. Összesen az a legnagyobb gondom, hogy mire költsem a pénzt. Azok is csak árucikkek meg szolgáltatások.

Ha az ember nem foglalkozik azzal, hogy mások mit gondolnak róla egy egészen új szintjét tapasztalja meg a szabadságnak.

Csak 1-2 barát kell, egészség, meg pénz. Meg talán egy kutya.