Normális, hogy már fiatalként depressziós vagyok az idő múlása miatt?

Középiskola végén nagyjából 3 hónapon át erőteljes szorongást éreztem reggeltől estig amiatt, hogy ez is elmúlt...

Most külföldi egyetemi félév végén ugyanezt érzem.

Az pedig, hogy lassan az egyetemmel is végzek kikészít.

Rossz belegondolni, hogy többé már nem leszek fiatal, közelítek a 30-hoz... Utána 40, 50, 60 jobb esetben még pár évtized, ami egyre gyorsabban fog telni, aztán vége. S először elmennek majd a nagyszülők, majd a szülők, aztán a barátok és én, ezután lépésről-lépésre rohad szét majd előbb-utóbb az, ami eddig az életemet jelentette.

Tudom, hogy szerencsés vagyok sok szempontból, mégis ezt érzem állandóan...