Normális, hogy már fiatalként depressziós vagyok az idő múlása miatt?

7-es, 10-es vagyok

Igen, egyébként a 9-esnek abszolút igaza van, az ilyen mértékű szorongás egyébként már megér egy pszichológust. Nyilván mindenkinek eszébe jut ez néha, de nem szorong rajta hónapokig 20 évesen. A pszichológus esetleg segíthet rájönni, mi van ennek a szorongásnak a hátterében.

Nálam még ehhez hozzájön az a tudat is, hogy mennyivel jobb életem lehetett volna egy másik országban.

Látom, hogy mások megélték az életet, mellettem pedig elment.

El sem kezdődött az életem, de már azon aggódom mi lesz, ha a szüleim lebetegednek, utána pedig én. És én egyedül is leszek.

35/f

Szerintetek mégis melyik pasas depizik az idő múlásán?

A) a 35 éves csóró agglegény, aki 20 évesen dugott először egy prostival és kb szökőévente egyszer jön össze egy csaj, akit felvihet a lepra albérletébe.

B) a 35 éves sikeres gazdag családos férj, aki a felesége előtt végigkefélte a fiatalkorát már 15 éves korától kezdve.

Ugye értitek a lényeget? Azért vagytok depressziósak az idő miatt, mert úgy érzitek, hogy az életetek nem volt elég jó (vagy kifejezetten sz●r).

Nem normális.

Pont abban az időszakban vagy, amikor nem kéne ezzel foglalkozni, hanem bulizz, élvezd az életet, fiatal vagy, semmi gondod. A depressziót hagyd meg az itteni 30-as inceleknek.

Én is azt javaslom, hogy keress fel egy pszichológust.

Komolyan, hónapokig kattogni ezen? Tudod te mennyi boldog pillanattól fosztottad már meg magad emiatt? Megérte?

Hozd ki magadból a legtöbbet, és tégy olyan dolgokat, amikre majd emlékszhetnek rád, ha te már nem leszel az élők sorában. Viszont az életet most éld, ne holnap, mert ma tudsz egyedül csak változtatni rajta.

Én 33-ig nem nagyon éreztem az idő múlását.

Utána HOPP!! És most azt mondom, baromi rövid az élet.

15, azt azért kifelejtetted hogy ebbe bőven belejátszik a szerencsefaktor is. Nézzük a genetikát, ki honnan indul, stb.

Könnyű magas lóról beszélni.