Normális, hogy már fiatalként depressziós vagyok az idő múlása miatt?

Igen. Ifju koltok is olyankor boronganak ezen.

En teljesen komolyan, eloszor hateves koromban ultem a szobamban es sirtam arra gondolva ovodai ballagas utan, hogy lezarult egy korszak.

"Sokszor láttam már, hogy a haláltól való rettegés mértéke szorosan összefügg a meg nem élt élet mértékével."

Irvin D. Yalom: Minden mulandó (Tíz pszichoterápiás történet)

7-ea vagyok

Agzt kihagytam, hogy már 20 évesen is elmúlásrettegtem, szóval azóta ez csak fokozódik évről évre, a születésnapokat konkrétan csak átaludnám, mert nem tusom elviselni a gondolatot, hogy megint eggyel több az életkorom, és mindenki tisztában van vele, hogy kb. meddig élnek átlagban az emberek. Nem tudom, hogy aki pl. már azokat az éveit éli, amikor általában meg szoktak halni az emberek, hogyan viseli el ezt a tudatot.

Szóval nem vagy egyedül ezzel. Alapjáraton egy szorongó alkat mindenen szorong, és az idő múlása egy olyan abszurditás, ami fölött egyáltalán semmiféle kontrollunk nincs, és ezt nehéz feldolgozni. Vagy lehetetlen. Nekem eddig nem sikerült. Néha úgy érzem, én abba fogok belehalni, hogy nem tudom csak úgy nézni, hogy az életem eltelik és én megszűnök, és megszűnik számomra minden és mindenki, amikor épp ott tartok, hogy meghalok. Ez elviselhetetlen gondolat.