Miért vagyok féltékeny olyanokra, akiket amúgy szeretek?

Legalább vannak barátaid. Sokaknak ennyi sem adatik meg. Egyébként egy baráti társaságról van szó akik nem mindig hívnak? Én szerintem jobb 1-2 emberrel igazán jóban lenni mint az ha egy baráti társaságban vagy de nem mélyül el a barátság senkivel sem igazán. Ezt hívom tengi-lengizésnek. Nyilván nem látok bele a helyzetedbe, de tudom hogy ez sz@r érzés lehet. Tudom milyen, de szerintem nem jó egy barátti társaságot (nem tudom mennyire állnak közel hozzád szóval lehet hogy tök hülyeség amit írok) mindenáron "üldözni". Én pont ezt csináltam de rájöttem hogy igazából mások mint én (egész más lelki/erkölcsi beállítottság). Ettől függetlenül jófejek meg minden, de nem lett volna jó senkinek sem. Végül idén, a középiskola utolsó hónapjaiban sikerült összevarátkoznom 1-2 emberrel, akikkel témyleg jól érzem magam és nem érzem a megfelelési kényszert. Nehogy azt hidd hogy minden nap együtt lógunk, általában csak heti egyszer a munka miatt. Nincs sok szabadidőnk, de nekem az is elég hogy tudom hogy vannak olyan emberek, akik szívesen töltik velem az időt és nem csak én töltöm velük szívesen. Egész életemben azt hittem hogy soha sem lesz senkim (egy barát sem), de talán most egy kicsit egyenesbe jön majd az élet. (Lelki szempontból értem) Szóval igen, változnak a dolgok. Általában rossz irányban, de néha pozitívan is. Nálad lehet hogy sokkal egyszerűbb a helyzet. Tedd azt amit jónak látsz, de ne bánts meg senkit véletlenül.

Azért, mert azt érzed, nem vagy elég jó a barátaidnak és szépen le fognak pattintani. Ha nincs önértékelésed, nem csoda, ha ezen aggódsz, mert nem a velük kapcsolatos gondok a valósak, hanem az, amit magadról gondolsz.