Kb 13 éve nincs szociális életem, hogy tudnék változtatni?
Már nincs baráti köröm, egyedül a munkahelyen vagyok élőben kontaktban emberekkel. Olyan régóta be vagyok már zárkozva, hogy nem tudom, hogyan tudnék újra nyitni az emberek felé.
Egyszerre vágyok arra, hogy kikapcsolódjak, közös programon vegyek részt más emberekkel, de amikor a lehetőség adott lenne, egyszerűen már nem is akarom, és kifarolok. Szerintem félek valamitől. Rengeteg minden kimaradt az életemből és ahogy egyre idősödök ezek tudata egyre súlyosabbá, fájóbbà válik számomra.
Kicsit olyan érzésem van, mintha félnek élni. Egész életem csak a munkáról szól jó ideje, viszont ez miatt úgy érzem a kiégés határán táncolok.
Én is így vagyok, meg szerintem sokan. Generációs probléma ergó nem vagy egyedül.
Én is megcsömörlöttem kb mindentől, de mielőtt túlhisztizném..saját magamban kell kieszközölni a változás szikráját tudom.
A klasszikusok:
-nyiss mások felé
-keress vmi társas elfoglaltságot
-próbáld levakarni az arcodról a kilátástalanságot, mert az taszítja az embereket
-készülj fel pár elutasításra és bízz a nagy számok törvényében
-sport(akármi) segít tisztítani a fejet
..
Teljesen ugyanezt érzem amit leírtál. Bár én még "csak" 4 éve. A munkahelyen vagyok csak kapcsolatban emberekkel. Ha meg végre elhív valaki valami programra, akkor azon görcsölök, hogy nem akarok elmenni. Az évek meg telnek magányosan, barátok nélkül... Utoljára a főiskolán volt baráti köröm és programjaim. Akkor olyan természetes volt minden ilyen. Most meg...
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!