Mit csináljak, hogy ne tűnjek bunkónak? Akik kevesebbet vagy nem dolgoznak, mindig ráérnek és aztán látják, hogy nem akarok velük leállni.

Szomszédok nem dolgoznak, nem tudom miből élnek. Itt külföldön az 50 vagy feletti nő és fia, valamint egy több gyerekes anya. Az utóbbi most számolt le a munkahelyéről ami részmunkaidős volt. Kint ülnek a lépcsőház előtt délutánonként. Én több műszakban dolgozom és mellette vannak kutyáim és edzeni is megyek párszor. Azt látják, hogy jövök megyek. Szeretik a kutyáimat, de legutóbb, amikor már 4 óra volt és éhes voltam nagyon már, nem volt semmi kedvem hozzájuk. Gyerek szólongatta a kutyát én meg húztam befelé, mert már ideges voltam, hogy egész nap meg se állok és enni sincs idő. Az a másik, hogy keveredik bennem az autizmus és hiperaktivitás, ezért szeretek mindig mozgásban lenni, de a végére vágyom a magányra és akkor mielőbb. Volt többször, mikor kint maradtam velük, egyszer le is ültem közéjük. Akkor is éhes voltam meg fáradt. Nem tudom hogy bírnak órákon át mások emberek között lenni. Lehet azért, mert ők nem dolgoznak. Már rosszul néznek rám, amióta egyszer hazasiettem éhesen. De még itthon se szól tévé, semmi,mert annyira zavar a beszéd egesz nap.

Volt egy barátnőm, akinek az volt a baja velem, hogy nem ugrálok át folyton hozzá. Persze ő nem jött soha. Megsértődött, hogy nem megyek át,mert dolgozok, dolgom van vagy alszok. Otthon dolgozott, már amikor és több ideje volt neki szintén, mint nekem. Kutyái a lakásban végezték többnyire a dolgukat, én kimegyek inkább sétálni. Az se tetszett neki,hogy állandóan viszem ki a kutyát.

Vannak olyan munkatársak, akik munka után fekszenek és filmeznek. Szerintem őket se lehetne ugráltatni, mert annyit se mászkálnak, mint én. Főleg mert egyedül vagyok mindenre , ők párban. Nem egy emberre jut az autó szerviz meg az ügyintézés például.

Szeretek barátkozni, de vágyom közben a magányra néha. Ezért borulok ki sokszor.