Változáskor nem érzitek hogy feladjátok önmagatok, azt akik vagytok?

Az önismereti könyvekkel vigyázz, mert olykor bődületes baromságok vannak bennük.

Igazából azt érdemes elemezni magadban, hogy amit el akarsz engedni, attól miért fontos megválni. Azért, mert olyasmi, amit helyesnek, fontosnak, értékrendednek megfelelőnek tartasz; vagy mert szimplán ijesztő a személyiségednek ez a része nélkül elképzelni az életed?

Mivel konkrétumokat nem írtál, nehéz egzakt választ adni. De sok esetben olyasmit követelnek meg tőled "jellemfejlődés" meg "érettség" hívószavakkal, ami egyszerű megalkuvást, konformizmust jelent. Az ilyesminek tényleg nem érdemes engedni. Viszont van egy csomó dolog, amin tényleg érdemes dolgozni (ha az ember felelőtlen vagy lusta vagy önző stb.).

Meg kell próbálnod "izolálni" ezeket az összetevőket, amikben a változás áll, és egyenként elgondolkodni, hogy miért kell őket elhagyni. Persze a nehéz rész csak ezután jön, mert lehetetlen csak úgy rájönni valamire, hogy "jó, ez jogos, ez tényleg rossz, akkor megváltozok", és könnyen fogadkozásba, ígérgetésbe megy át a dolog (akár magaddal szemben is), mert sokszor nem más akarsz lenni, hanem csak azt akarod, hogy más akarj lenni.

Én igy érzem ha változom akkor fogom önmagam elerni es ami most vagyok az nem lehetek én.

Nem lehetek ilyen szerencsétlen balféknhogy semmim nincs ezt én nem akarom elhinni hogy ennyit tudok csak.

A változás az nálam nem önmagam megtagadása hanem önmagam elérése.

Folyt

mivel jelenleg úgy élek mintha nem is az én életem élném, hanem mintha vmi szerencsétlen csóró bőrébe tettek volna bele, aki nem én vagyok.