Szomorú vagy amiatt, ha nem mész nyaralni?

Nem.

Eleve társadalmi nyomásnak érzem, a többségi társadalom előírja, hogy egybefüggő szabadságot kell kivenni, amin utazni kell, sőt, meleg helyre kell utazni, vízpartra kell utazni.

És mi van azzal, akinek nincs erre lehetősége?

Mi van azzal, aki fele annyit utazna, pl 3-4 napokat és akkor egy 15 fokos városban járná le a lábát szíve szerint? (Ez vagyok pl én.)

Mi van azzal, aki zavartalanul szeretne 10 órákat aludni és otthon a hobbijainak élni (ez is pl én vagyok)?

Mi van azzal, aki egynapos utazásokat tenne belföldön?

Tök jó lenne ilyen brutál tömeghatás nélkül élni, biztos vagyok benne, hogy az emberek önállóan gondolkozva nem feltétlen 1-2 hetes tengerparti vagy balatoni utazásokat tennének, hanem megjelenne az otthoni ejtőzés, a túrázás, városnézés, random ország vidékének felfedezése.

Nyaralni legutóbb gyerekkoromban voltam. De akkor is 3-4 napra és még mindig nem a szó szoros értelmében nyaralás volt.

30N