Mit érez mélyen belül aki szeretethiànyban szenved?

Én azt , hogy senkinek nem vagyok fontos.

Olyan, mint én...

Elengedhetetlen vágyat érez arra, hogy az anyjának fejszével csináljon választékot a frizuráján.

Én nem érzek érdeklődést a zemberek felé, nem érdekel a másik élete-mindennapjai. Ha beszél hozzám, hót nem érdekel.

Ürességet?

Én ürességet és azt, hogy nem számítok senkinek.

Én azt, hogy láthatatlan vagyok, amikor meg meglát valaki, akkor az a kritikáért van.

Szintén ürességet, és azt, hogy nem vagyok fontos senkinek sem, hogy észre sem veszik a jelenlétem, ahogy az eltűnésem sem tűnne fel senkinek sem. Illetve jelentéktelennek is érzem magam.

Érdekes, milyen mások vagyunk, én pont hogy nem ürességet érzek, hanem kínzó vágyat arra, hogy elismerjenek, szeressenek, főleg egy bizonyos ember. De például ha egy napig nem keres, már úgy érzem, értéktelen vagyok, biztos nem szeret, nem vagyok fontos neki. Aztán mindig kiderül, hogy ez nincs így.