A szeretethiány vagy szeretetk.rvaság miből alakul ki ha csak felnotten van, mert gyerekként mégcsak szükségem sem volt rá?

Gyerekkoromban (normalis családi hattér), egy olyan pillanatra nem emlékszem amikor nekem bárki ölelése bújása puszija szeretete hiányzott volna. Vagy hogy ezen vergődtem volna hogy anya ölelj meg vagy bármi.

Tiniként sem azért akartam hogy legyen barátom hogy valaki a kezem szorongassa vagy megsimogasson vagy törődjön velem vagy legyen kinek kiönteni a lelkem hanem csak mert már mindenkinek van barátja, csak nekem nincs alapon

Erre szinte kiforrott felnőttként (28n)meg szinte kapcsolatfüggő lettem, egyedül szeretehiánytól kínlódom hogy senki nem ölel, senkinek nem hiányzom, elromlott kapcsolatokban gyakorta azért maradok csak hogy ne kelljen újra ezt a kínt átélni, ami előtte volt.

Most kezd összeállni az hogy minek hiányzik nekem a szeretet? Az ölelés bújás, az, hogy valaki mondja hogy szeret, a törődés, figyelmesség, együtt alvások, tartozni valakihez.

Soha az életemben nem voltam ilyen! Felnőtten pedig ezen vergődöm!

(És nem, nem kell macska!)