A magyarok miért ilyen depressziósak, bárhova megyek, lehangolt arcuk van, nem látok egy mosolyt, kiábrándult a tekintetük? meg ágy alapból is visszafogottak, csendesek.

Miért kéne az embereknek hangoskodniuk és vigyorogniuk a reggeli csúcsban? Attól mert valaki semleges arccal ül a metrón és néz ki a fejéből még nem lesz depressziós, kiábrándult, lehangolt. Egyszerűen nem éri semmi olyan inger amitől másképp kéne viselkednie. Bármilyen meglepő a maguk elé néző emberek a tömegközlekedési eszközökön mindenhol ugyanolyan fejet vágnak. Az pedig egyrészt egy teljesen természetes védekezési mechanizmus amikor egy idegenekkel tömött helyen vagy egymagad hogy próbálsz semleges maradni, másrészt a kulturális környezet is meghatározza mi az elvárt viselkedés egyes szituációkban. Elég sok helyen a zártabb, kimértebb, csendesebb viselkedés a norma van ahol még extrémebb mértékben mint itthon. Japánban például még konformistább az átlag, ott több megvető pillantást kapsz ha nem úgy viselkedsz vagy akár nem úgy nézel ki ahogy az elvárható lenne. Az Észak-Kaukázus vidéki köztársaságokban simán megvernek ha nem tartod be a dresscode-ot turistaként. [Egyik ismerősömmel megtörtént Dagesztánban mert short nadrágban volt]. A dánoknál zárkózottabb embereket pedig én még láttam, persze ez csak szubjektív benyomás. Ámultak-bámultak akkor meséltem hogy előfordult hogy a szomszéd bekopogott anyámhoz cukorért vagy valamiért ami épp kellett és anyám adott, cserébe meg kaptunk abból ami készült xd. Hogy ez milyen törzsi mentalitás mert ők egymásra sem köszönnek kb. :D

Na mindegy, mindenhol más és egyik nem feltétlen lesz jobb vagy rosszabb csak mert neked valamelyik jobban bejön. És attól mert a metrón reggel nem mosolyog rád mindenki tök indokolatlanul még lesz depressziós, szerintem itt az is a mentalitás része hogy nem körülötted forog a világ és nem fogja mindenki megjátszani a művigyort csak hogy megfeleljen valaki másnak vagy másoknak. Sok helyen csak a művigyor megy mert nem illik nem mosolyogni aztán egy cseppet sem boldogabbak meg kedvesebbek ettől.

De péntek vagy szombat este vagy akár csak hétköznap este is főleg nyáron én több ezer embert látok Budapesten, teli teraszokkal, szórakozóhelyekkel, éttermekkel, parkokkal, tömött utcák és mindenki jól érzi magát én imádom ezt a feelinget. Az emberek ott és akkor mások mert ott valami másnak van helye, nem a metrón kell rumbázni reggel 7-kor. Persze lehet sok embernek feldobná a reggelét, de az is oké ha nem mindenki arra van beállítva.

Nem tudom, nekem semmi bajom általában, de ha egyedül megyek valahova, nem szoktam összevissza mosolyogni, ahogy mások sem, de konkrétan mogorvának, depressziósnak kevés embert látok. Előfordul, hogy megszólítanak vagy nekem kell valakit megszólítanom, általában mindenki tök normális és segítőkész.

Viszont ha telefonálok vagy valakivel vagyok, akkor általában nevetünk, jól érezzük magunkat, szóval nem hiszem, hogy az egyedül munkába, bevásárolni, ügyeket intézni közlekedő emberekből kellene kiindulni.

Mert egy nagyon magas szintet nem tudunk megugrani. Az önismeretünket. Hogy magunkkal foglalkozzunk, ne a környezetünkkel. Magunknak feleljünk meg, ne a környezetünknek. Hogy nem vájuk a szeretet, elismerést azért, mert csinálunk, teszünk, küzdünk. Ugyanis nem jár érte semmi. De ez egy szint. Idáig el kell jutni. Tehát saját magunk miatt vagyunk ilyenek. Maradunk az ismert, biztos szarban, mert senki nem mutatta meg hogy van bizonytalan, de jobb is. Aki pedig megpróbál edukálni, na azt le kell ugatni, mert mi jobban tudjuk.

Igen, ez a mag. És erre egyetlen megoldás van, a pszichoterápia. De ahhoz is el kell jutni, hogy valaki segítséget kérjen. Mert ugye az is bele lett kódolva az agyba, hogy hülye az, aki nem tudja magától megoldani az életét, ciki a segítségkérés, mert küszködni kell, az élet kegyetlen. A f@szt. Dehogy kegyetlen. Ez csak az emberek fejében van.

Az évszázadokon átívelő szokások miatt.

Ezen Klenerlsberg Kuno akart változtatni az oktatással, hogy reményekkel teli, optimista, osszetarto, szakmailag kiváló, elutista ország legyen Magyarország.

Sajnos nem élhetett sokáig, illetve a világháború is be tett...

Szóval az oka a szokásokban keresendő.

Évtizedek óta a hatalmon lévők is szolgalelkű, pesszimista, képzetlen tömeget akarnak, akiken lehet uralkodni.

Ezen lehetne változtatni.

Lásd:

- pozitív gondolkodast és hozzáállást, vagyis megoldasorientaltsagot, lelkesedést, szeretni, kitartani, osszefogni, hinni, megérteni, bízni, odafigyelni stb. tulajdonságot propagandaként a rádióban, tv-ben, plakátokon stb. a nap 24 órájában sugározni...

- oktatni kell az értékelemzés modszertanat, hogy az emberek megertsek, mik a valódi értékeik, igényeik.

Ezekkel meggyogyithato a nép erkölcsi, szellemi, hozzaallasbeli színvonala.

Természetesen szükséges a hatalmon lévők elleni védekezés.

lasd:

- Propaganda ismeret, működés, hatások.

- Érdekérvényesítés, jogi tájékozottság stb.

Mint modtam a fogyasztói kapitalizmus nem hozott olyan elégedettséget Magyarországon, mint más fejlett országokban, vagy a centrumban. Széchenyit azért tartom a legnagyobbnak mert érezte hogy nem így kellett volna megbolygatni a magerőt. "Szerencsésebb" történelmi fejlődésű, például skandináv országok enyhítettek a fenntarthatatlanon, de ők se fogják megúszni ami következik, amiben már benne is van az egész bolygó. Az USA kapitalizmusa a másik véglet a 40 millió éhezővel. József Attila már megírta mi lenne a feladatunk.

"Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,

nem törődök semmi mással,

csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,

ha csalán lesz, azt se bánom,

igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág."