Egy férfi hogyan kommunikálja azt hogy egy vesztes, semmirekellő ember?

Anyagilag semmire nem jutottam 43 éves koromra, mert alapvetően lusta vagyok. Éppen csak annyit dolgozok általában hogy alapszinten el tudjak élni, tehát ki tudjak bérelni egy 1 szobás lakást, félretegyek havi 50-100 ezer forintot és az alapszintű dolgok meg legyenek: ennivaló, ruha.

Autóm és még jogsim sincs természetesen. Egy AM jogsit csináltam meg, és egy 240 ezer forintos 22 éves robogóval járok télen nyáron meg bicajjal.

Viszonylag gyakran váltok munkahelyet és munkában sosem erőltetem meg magam, inkább arra koncentrálok hogy minél kevesebb stressz érjen, sokat alszom, pihenek és a magam szintjén szórakozok: sport, túrázás, olvasás, hobbik ilyesmi. Nyaralni természetesen soha nem voltam még.

Viszont az emberek nyilván csak a külsőt látják, és azt gondolhatják normális vagyok, ezért kérdezik a normál kérdéseket, hogy gyerekek, család, ház, lakás vásárlás ami egyik sincs természetesen ilyen életmóddal és sajnos vagy mindig elviccelem a kérdést, vagy ami sokkal rosszabb hogy hazudok valamit.

Viszont jobb lenne a nyílt kommunikáció de ugye nehezen veszem rá magamat, mert én hiába érzem így önazonosnak magamat, hogy én ez vagyok, de tudom hogy másokat ez elég sokkolóan fogja érni és talán még hitetlenkedve fognak nézni.