Fiatalkori munkára miért mondják, hogy jót tesz, ha én lusta, semmirekellő lettem tőle?

Én nem hiszek abban, hogyha 16 évesen már a szülők helyett kell dolgozni, akkor fú, de milyen önbecsülést ad, nem csodálom, hogy harag van benned. Így is életünk végéig kell dolgozni, ne 16 évesen kelljen már magunkat fenntartani, ami egyébként a szülők feladata lenne, ha már megszülettél 18 éves korodig ők a felelősek érted anyagi értelemben is, illetve cselekvőképes se vagy még.

Én 24 évesen fősuli után kezdtem dolgozni (diákmunkákat csinálgattam, de csak inkább extra kiadásokra, ruha, parfüm, bérlet, mert otthon laktam, kajám megvolt, fősulim állami volt). Én a párommal összehasonlítva magam, hogy egykorúak vagyunk (40 év), de ő már 17-18 éves korától dolgozott, látom mennyire ki van égve (mondjuk ő még év dolgozója is volt, szóval ő nagyon kimaxolta magát), de amúgy utál dolgozni, én meg még tudok lelkes lenni a munkámban, mindig többet tettem le, mint az átlag, simán tudnék új dolgot tanulni, új munkakörre betanulni.

Önismeretet kéne tanulnod, miben vagy erős, miben gyenge. A harag nem jó tanácsadó, próbáld meg elengedni, mert a saját életed veszélyezteti. Inkább gondolj erre az egészre úgy, hogy egyedül megcsináltad, önálló voltál, bátor, lazán vetted az akadályokat. Próbálj meg olyan munkát találni, ahol nem csak a minimumot csinálod meg, de ehhez önismereti tréning kéne.