Van itt más is, aki azért nem szeretne gyereket, mert az élet szívás és amúgy sincs értelme a létezésünknek?
Valóban terápia kellene nekem más ok miatt, de az akkor sem változtatná meg a véleményemet erről, mivel ez egy tény és nagyon is én megyek jó irányba az autópályán. De most már teljesen elment egy másik irányba ez a kérdés, szóval hagyjuk inkább. A lényeg nem ez lett volna. Egyáltalán nem arról van szó, hogy depressziós vagyok és "jaj de utálom a világot". Csak beláttam azt, hogy nem éri meg megszületni erre a világra, mert annyira szerintem nem nagy szám, de cserébe sokat kell munkálkodni és szenvedni, tehát az ár-érték arány nem jó. Ennyit nem ér meg az élet.
Viszont még mindig nem érkezett egy épkézláb válasz arra, hogy miért jó, ha van gyerek. És miért is nem önzőség ez az egész folyamat.
Mert az élet jó, az ember szeret teremteni, szeret építeni, szeret sokasodni, tanítani, dolgozni és hátradőlni, szemlélni.
Mint mindenbe, ami élő, belénk is ez van kódolva, ebben leljük örömünket.
Senki sem tudna erre SZÁMODRA jó választ adni, szóval tök mindegy, mit írunk.
Úgy csinálsz, mintha feltennél egy kérdést, de igazából meg van róla győződve, hogy te gondolod jól. Akkor legyél boldog ezzel a tudattal, meg hidd azt, hogy azokkal az emberekkel van baj, akik ha már megszülettek erre a világra, akkor szeretnék tartalmasan tölteni az életüket.
Hidd el, nem mi vesztünk ezzel a hozzáállással, hanem te.
#11 A saját életedet kéne értékelni, mert önmagában kincs az, hogy létezhetsz. De ha erre nem jössz rá, egy betegség még mindig ráébreszthet. Azt meg hagyd meg másoknak, hogy mitől lennének boldogok, ha valakinek belefér az életébe a gyerek, akkor legyen így. És amíg ár-érték arányban méred az életet, addig ne várj túl sok jót, mert fogalmad sincs az életről. Az életet nem lehet üzletszerűen felfogni, mert az megvásárolhatatlan, de erre majd ráeszmélsz egy napon.
"Ennyit nem ér meg az élet."
Akkor ne érjen meg. Ezen még el fogsz gondolkozni egyszer.
Nem tudod, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezek, szóval nem írj ilyet légy szíves. Elég sok szenvedés ért fiatal korom ellenére. Ennyi szenvedés a környezetemben egyetlen felnőttet sem ért.
Ezt az élet egy kincs dolgot pedig egy édes hazugságnak gondolom, ami elfedi a mérhetetlen szorongást és pánikot a semmitől.
De mindegy. Igazából, már tényleg egy teljesen más irányt vett fel ez a beszélgetés.
A szorongás miatt kell terápiára járni. Aki úgy éli az életét, hogy minek, mert úgyis meghalunk, annak segítség kell.
Értem, hogy traumákat hordozol, ezért kell pszichológus.
Sok másik ok mellett ez is közrejátszik.
A gyerek megszületik, gügyög pár évet cselekvőképtelen bekorlátozott kiskorúként, utána meg mehet vén koráig gályázni. Sok értelme nincs.
#17
Amúgy azon gondolkoztam hogy ezen mit tud segíteni a terápia? Elintézik hogy ne kelljen 40 évig gürizni? Nem? Akkor nem látom be hogy mit segítene, max tanít némi struccpolitikát hogy hogy ignoráld a problémákat…
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!