A legtöbb nőt/lányt látva önbizalomhiányom van, mit tegyek?
28/N leszek.
Nagyon nehéz családi hátterem volt, kiskoromban teljesen elhanyagoltak.
A lényeg, hogy piszkáltak is engem sokat a külsőm miatt.
Az évek során igyekeztem kitanulni, hogy mire mit használjak. A hajam sokáig szénakazal volt, mert göndör. Rátaláltam a Curly Girl Methodra, és rengeteget javult a helyzet, de még sokszor szöszös.
Az arcom is rengeteget javult (csomós volt a bőröm, hámlott, közben zsíros is volt, vérzett, stb). Most nagyjából jó, viszont nem szép még mindig (látszanak nagyon a pórusok, élettelen, és a szemem alatt ráncosodom, nagyon). 20 éves koromig nagyon barnultam, gyönyörű színem volt, azóta viszont nem mehetek napra, mert rákvörösre égek, akár 5 perc után naptej használata mellett is, akármit csinálok.
Őszintén, ahogy megyek az utcán, és látom akár a tizenéves lányokat pattanás nélkül, gyönyörű bőrrel, vagy a korombeli lányokat.
Teljesen elmegy az önbizalmam. Ha megyek valahova, akkor sem velem ismerkednek a pasik. Nyilván senkit nem érdekel, hogy mennyit küzdöttem a külsőmmel, ha még most is átlagos kategória vagyok.
Rengetegszer nézek a tükörbe, és elfog a sírhatnék.
Más lánynak van, hogy alapból vékony az arcszerkezete, vagy pisze az orra, szép a szeme, és buknak rájuk a pasik.
Én itt vagyok 28 évesen, csúnya arc, bőr, haj, és engem észre sem vesznek.
Nem érzem magam nőiesnek, szexisnek. Van heg is az arcomon, amit csak összevarrni lehetne (kamaszkorban elhanyagolt csomó, ami kirobbant és vérzett), és egyetemen az egyik pasi tanárom is szólt, hogy kikapartam az arcomat.
Az instagrammot és facebookot igyekszem csökkenteni, hogy ne jöjjenek szembe a tökéletes emberek, de nagyon nem érzem jól magamat.
"De nem akartam hogy a pszichológus rámerőszakolja azt a hazugságot, hogy 10/10-es csaj vagyok"
Ilyet egy pszichológus nem csinál. Ezt a bugyin belülre vágyó kanos pasik szokták hazudni.
55 éves férfiként úgy gondolom, hogy időt kellene szánnod "önmagad felfedezésére"!
Talán a rövid történetem rávezet a lényegre:
Átlagos adottságokkal görcsöltem azon - percre pontosan eddig az életkoromig, mint most te vagy, - hogy "szerezzek magamnak" egy nőt.
-Nem túlzok, ha azt írom: nem erősségem a nők meghódítása.
Alakoskodtam, szerepet próbáltam játszani, - bármit beáldoztam volna...
Aztán amikor ráuntam, az esélytelenek nyugalmával megállapodtam abban magammal, hogy szolidan folytatom:
Tisztán járok.
Felöltözöm normálisan, - se túl tolva, se topisan, se koszosan.
Önmagam adom, - és nem foglalkozom azzal, hogy mások milyennek szeretnének (vajon) látni.
Egy év elteltével "az ölembe hullott" a nő, akivel jelenleg is házasságban élek - és jól kijövünk.
Tisztázni kellene a céljaidat magaddal.
Elé kellene állni a tükörnek, feltérképezni, hogy melyek az erősségeid, s melyek a gyengéid - a küllemedet illetően - és az erősségedre terelni a külvilág figyelmét, ill. "elnyomni" a kevésbé előnyöseket.
Sokat segíthet, ha mindezt megtámogatod egy kis öniróniával, - ami nem egyenlő az aránytalan önostorozással, leértékeléssel, - vagy természetes, intelligens humorral.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!