Tényleg igaz hogy egy 60 éves jobban tud mindent mint egy 22 éves ? mert már megjárta az élet utjat?

Mindent biztosan nem, én pl 49 évesen már jópár technikai vívmányból kimaradtam érdektelenség miatt, meg a zömében a jelenlegi fiatalokat érintő kérdések is eléggé homályosak.

Viszont még az öregség hátránya, hogy sokszor csak legyint rá az ember már, míg egy fiatal lelkesen belefog.

És látod, itt van szuperintelligens, kikezeletlen vérnyomásos hirtelenharagú mufurc #8, rengeteg általánosítással...

Ez is egy különbség.

Azért amikor ilyen elvakult Fidesz hű nyugdíjasok kommentjeit olvasom, elbizonytalanodok ebben.

Attól, hogy sok évet élt, egy csomó mindenben beszűkült látókörűek lehetnek az idősek is, hiába az élettapasztalat, hatni lehet rájuk egy zsák krumplival.

Egy 22 éves sokszor pl a politikát sokkal józanabbul látja, jobban ismeri a történelmet is.

"Például tudja, hogy Gyurcsány és Orbán pont ugyan olyan mocskos tolvaj, troger bűnöző, mert megtapasztalta mind a kettöt."

Miért szavazzák meg akkor?

18# mert szamukra csak 2 jelolt letezik.

Szomoru ;(

Nem igaz. Élettapasztaltabb - a 60 éves ember, - de a már kialakult személyisége gátat szab a rugalmasságának, - sokuk abban a tévképzetben él, hogy amivel jelenleg rendelkezik, az elég, azon már semmit nem kell változtatni, ill. nem lehet változtatni. Nem érdeke, nem érdekli.

55 éves férfiként a mai napig tanulok, - próbálok megtanulni - (több-kevesebb sikerrel) sok olyan dolgot nálam sokkal fiatalabb emberektől, amelyet hasznosnak ítélek meg. A korok változnak, az idő halad és azért, mert elsuhant mellettem az élet, még tudnak olyan dolgokat a nálam fiatalabbak, amelyekért érdemes megmozdulni, tenni valamit (elsősorban magunkért). A digitális kort éljük! Tartósabbak, egyszerűbbek, - ilyenek-olyanok - azok a dolgok, amelyeket én használtam fiatal koromban, de nem gyártják már azokat, nincs szakember, akik képesek megjavítani és vannak a réginél hatékonyabb eljárások is. A napokban egy számítógépes program általam eddig nem ismert tulajdonságát ismerhettem meg egy olyan korú embertől, aki az unokám lehetne és nem éreztem magam hülyén: megköszöntem a türelmét, hogy megismertette velem. Nem éreztem megalázónak, hogy egy fiatalabbtól tanultam és nem került pénzbe megköszönni a türelmét.