Most miért baj ha valamiben nincs ismeretem, akkor utána nézek?
Én nem tekintem magam okosnak, sok dologba nincs rálátásom, mind akár a többieknek, és nyilván nincs sok életbeli tapasztalatom, mivel csak 20 éves srác vagyok. Volt gond, főleg nővérem mondta, hogy ne videókat nézzek, ha valamit nem tudok, hanem "kommunikáljak". Hát de lehet, hogy másoknak sincs ismerete éppen arról, ami érdekel, és valami baromságot mondanak lehet, amivel nem tudok mit kezdeni, az, hogy hülyeségekkel tömje valaki a fejemet, annak nem látom értelmét. Most mondjuk megnézek egy podcast-ot, arról ami érdekel, és az baj neki, mert mondom, hogy csak az amit logikusnak hiszek, azt hiszem el, ez nyilván nem tetszett neki. Nem különbözik semmiben az, hogy most én beszélek valakivel, vagy ha őket hallom beszélni, a saját gondolataikat fogalmazzák meg, ami meglehet, hogy helyes, meg lehet több rálátásuk is van a témával kapcsolatban. Szokja mondani, hogy nincs saját gondolatom, ami nyilván nem tetszik, de, hogy legyen saját gondolatom róla, ha nem látom át a dolgokat, vagy nincs ismeretem róla? Lehet ilyen pl: A oktatási rendszer problémái, amit Paul Street-től néztem meg, mert van rálátása, és százsor okosabb, mint én, vagy nem rég, el kezdtem volna nézni a pornó oldal káros hatásairól videót, de bejött épp nővérem, és kérdezte, hogy "megint mit nézel?". A nővérem nem a legélesebb kés a fiókba, azt mondom, gyerekes gondolkodása van, sokat okoskodik, de viszont nagyon zavar mikor engem akar kioktatni. Meglehet az miatt, hogy ő is néha szokja mondani, hogy miket nem tudok, meg mondjuk iskolába is leégettem magam a tudásom hiánya miatt, vagy hülyeséget csináltam, és az miatt úgy érzem bizonyítanom kell a tudásomat.
Eléggé nem tudom a indulataimat kezelni, és nem tudok tisztán gondolkodni, lehet, hogy az miatt volt, hogy sokszor kioktatott, és az megmaradt, és az miatt a vitatkozást rossz szemmel nézem, és nem nagyon szeretek nyilván veszíteni vele vitát. Néha én is szeretek okoskodni, be vallom, de lehet, hogy a maradék büszkeségem, önbizalmam küzd ellene, mert eléggé érzékeny téma a tudásom, főleg ha azt a érzést keltik bennem, hogy ostoba vagyok, és az önbizalomhiányom közrejátszik benne szerintem. Nem tudom nem ignorálni amit mond, mert nehezen tudom elengedni a fülem mellett. Apám mondja, hogy miket kellett volna válaszolnom neki, de nekem ezek soha az életbe nem jutottak volna eszembe, és az a rossz, hogy ha valamit is akarok mondani, sz@r érzés, hogy nem tudok érvelni a mellett ami szerintem igaz is.
A másik tegnap történt. Mondtam neki, hogy az éjszaka nassolás nem jó, nem nagyon egészséges, vagyis úgy hallottam (ezt nem tudósoktól). Mondta, hogy "megint valami kutatások alapján? Mert kiskorodban mindig azt mondtad, hogy azt mondták a tudósok, hogy...". Most miért gond az, ha alátámasztom azt amit mondok, mert hitelesebb is az információ, meg nem tudom, szerinte talán hülyék? Bár utána mondta, hogy semmi gondja nincs velük, de az mennyire igaz, az nem tudom.
Mit tegyek?
válasza:Testvéri civakodás. :)
Majd kinövitek.
válasza:"hogy csak az amit logikusnak hiszek, azt hiszem el, ez nyilván nem tetszett neki." - Ez az értelem lényege.
"Nem különbözik semmiben az, hogy most én beszélek valakivel, vagy ha őket hallom beszélni, a saját gondolataikat fogalmazzák meg, ami meglehet, hogy helyes, meg lehet több rálátásuk is van a témával kapcsolatban." - Ez így hibás. Amikor valakivel beszélsz, akkor a Saját nézetedet mondod és a másik arra reagál (és fordítva). Videóban, cikkben, podcast-ban pedig te néma vagy, te nem vitatkozol, hanem mások vitáit vagy nézőpontjait hallgatod.
Viszont te azt akartad írni, hogy hasonló ismeretet kapsz amikor beszélsz valakivel, mint amikor podcast-ot vagy videót hallgatsz, nézel.
Az információ szerzésnek több módja van. Lehet olvasni, hallgatni (és nézni is) és beszélgetni is. Ha valakivel beszélgetsz, akkor valószínűleg hozzád hasonló értelmi és információ szinten fog tartani, mert az ember túlnyomó részben a saját korosztályával áll beszélgetésbe és nem szakértőkkel és nem 10 évvel idősebbekkel. Részemről egyébként az írások, cikkek, videók és podcast-ok előnyben vannak részesítve a beszélgetéssel szemben. Ennek oka az, hogy sok információt szereztem (nem egyoldalú nézőpontot) és jelenleg nincsenek értelmes emberek az életemben, akik olyan mélyen tanulmányoztak dolgokat, mint én (azt fontos hozzátennem, hogy sincsenek kapcsolataim és nem is keresem a kapcsolatokat). Nekem másabb volt az életem, mint az emberek hmmm...99?%-ának, ezért tudtam sok mindennek utána járni. Természetesen hátrányai is vannak, de az életemet nem kívánom részletezni. Kényszerhelyzet.
"hogy legyen saját gondolatom róla, ha nem látom át a dolgokat, vagy nincs ismeretem róla?" - Hát úgy, hogy szerzel ismeretet :) Elfelejtetted vagy nem is tudtad, hogy az ember társas lény és a problémáit meg kell valakivel beszélnie? Saját magával is beszélhet az ember, ha őszinte, de az a baj, hogy sokszor szűk látókörűek vagyunk amikor a problémák magunkra nehezednek, de ha másnak van ugyanaz a problémája, akkor azt kitűnően meg tudjuk oldani - már aki érdemlegesen tud hozzászólni. Társas lény = egymásra utaltság. És az, hogy ki mennyire van emberekre utalva, függ a megszerzett érzelmi intelligenciától.
"Nem éri meg vele vitatkozni, mert nem fogunk egyetérteni" - Na várjál! Tényleg nem éri meg vele vitatkozni? Akkor miért vitatkozol vele? Ez ellentmond egymásnak.
Ahogy látom, ez nem igazán vitatkozás, hanem 1 oldalú beszélgetés, amikor szeret nem gondolkozni és meg akar győzni arról, hogy igaza van, mert nem akar megszégyenülni.
"Azért írom ide, mert nem tudom, hogy kezeljem őt." - Itt gyakorin is meg lehet beszélni értelmesen a problémáidat, de gyorsabb, ha van valaki, akivel fizikailag beszélitek meg a problémáitokat. Te segítesz neki és ő neked.
A tapasztalatom az, hogy sokszor elég, ha csak megszólal az ember és elmondja a másiknak a problémáját. Sokszor nem is kell neki válaszolnia, hanem máris kijózanodik az ember.
Igazából, ha őszinte vagy magaddal - ehhh...nem akarlak ebbe az irányba tolni, mert nem könnyű az út - akkor egymagad is meg tudod oldani a problémáidat. A kulcs az őszinteség és a helyes megfogalmazáson van. De ehhez is szükséges tudás. És mint írtam, nem akarlak ebbe az irányba tolni, mert nem könnyű ez az út, különösen nem könnyű, ha kevés ismerettel rendelkezel. Neked nem a néma probléma megoldás való.
Az sokat segít, ha fizikailag is tudod kerülni a nemkívánatos embereket, sőt nem csak kerülni, hanem végleg eltávolítani. És az új kapcsolatokban pedig józannak lenni és tanulni korábbi hibáidból.
"Apám mondja, hogy miket kellett volna válaszolnom neki, de nekem ezek soha az életbe nem jutottak volna eszembe, és az a rossz, hogy ha valamit is akarok mondani, [IGEN KELLEMETLEN] érzés, hogy nem tudok érvelni a mellett ami szerintem igaz is."
"eléggé érzékeny téma a tudásom"
Ha pedig jót akarsz magadnak, akkor inkább tudásra tegyél szert, minthogy okoskodsz, mert az a dolog is hasonló mértékben gátolja az önbizalmat / önbecsülést / önelismerést. De ezt nem mint egy kívülálló tényezőnek kell felfogni, hanem olyan tényezőnek, ami erősen az ember ellen van.
Az álnok vagy okoskodó vagy szándékosan megszégyenítő emberek, akik tudatosan a másik kárára cselekednek, azok idejében aratják a következményeiket. És az aratás nem rövid ideig tart és nem sovány lesz a termés. Vigyázz azért erre és inkább tudást szerezz, minthogy okoskodsz. Többek között így válhatsz hamarabb immunissá az ilyen és ehhez hasonló esetekre.
#12
Köszönöm szépen a választ! Igazad van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!