Most miért baj ha valamiben nincs ismeretem, akkor utána nézek?

Én nem tekintem magam okosnak, sok dologba nincs rálátásom, mind akár a többieknek, és nyilván nincs sok életbeli tapasztalatom, mivel csak 20 éves srác vagyok. Volt gond, főleg nővérem mondta, hogy ne videókat nézzek, ha valamit nem tudok, hanem "kommunikáljak". Hát de lehet, hogy másoknak sincs ismerete éppen arról, ami érdekel, és valami baromságot mondanak lehet, amivel nem tudok mit kezdeni, az, hogy hülyeségekkel tömje valaki a fejemet, annak nem látom értelmét. Most mondjuk megnézek egy podcast-ot, arról ami érdekel, és az baj neki, mert mondom, hogy csak az amit logikusnak hiszek, azt hiszem el, ez nyilván nem tetszett neki. Nem különbözik semmiben az, hogy most én beszélek valakivel, vagy ha őket hallom beszélni, a saját gondolataikat fogalmazzák meg, ami meglehet, hogy helyes, meg lehet több rálátásuk is van a témával kapcsolatban. Szokja mondani, hogy nincs saját gondolatom, ami nyilván nem tetszik, de, hogy legyen saját gondolatom róla, ha nem látom át a dolgokat, vagy nincs ismeretem róla? Lehet ilyen pl: A oktatási rendszer problémái, amit Paul Street-től néztem meg, mert van rálátása, és százsor okosabb, mint én, vagy nem rég, el kezdtem volna nézni a pornó oldal káros hatásairól videót, de bejött épp nővérem, és kérdezte, hogy "megint mit nézel?". A nővérem nem a legélesebb kés a fiókba, azt mondom, gyerekes gondolkodása van, sokat okoskodik, de viszont nagyon zavar mikor engem akar kioktatni. Meglehet az miatt, hogy ő is néha szokja mondani, hogy miket nem tudok, meg mondjuk iskolába is leégettem magam a tudásom hiánya miatt, vagy hülyeséget csináltam, és az miatt úgy érzem bizonyítanom kell a tudásomat.

Eléggé nem tudom a indulataimat kezelni, és nem tudok tisztán gondolkodni, lehet, hogy az miatt volt, hogy sokszor kioktatott, és az megmaradt, és az miatt a vitatkozást rossz szemmel nézem, és nem nagyon szeretek nyilván veszíteni vele vitát. Néha én is szeretek okoskodni, be vallom, de lehet, hogy a maradék büszkeségem, önbizalmam küzd ellene, mert eléggé érzékeny téma a tudásom, főleg ha azt a érzést keltik bennem, hogy ostoba vagyok, és az önbizalomhiányom közrejátszik benne szerintem. Nem tudom nem ignorálni amit mond, mert nehezen tudom elengedni a fülem mellett. Apám mondja, hogy miket kellett volna válaszolnom neki, de nekem ezek soha az életbe nem jutottak volna eszembe, és az a rossz, hogy ha valamit is akarok mondani, sz@r érzés, hogy nem tudok érvelni a mellett ami szerintem igaz is.

A másik tegnap történt. Mondtam neki, hogy az éjszaka nassolás nem jó, nem nagyon egészséges, vagyis úgy hallottam (ezt nem tudósoktól). Mondta, hogy "megint valami kutatások alapján? Mert kiskorodban mindig azt mondtad, hogy azt mondták a tudósok, hogy...". Most miért gond az, ha alátámasztom azt amit mondok, mert hitelesebb is az információ, meg nem tudom, szerinte talán hülyék? Bár utána mondta, hogy semmi gondja nincs velük, de az mennyire igaz, az nem tudom.

Mit tegyek?