Volt már olyan barátotok, akinek megbántátok hogy segítettek valamiben, mert utána elfordult tőletek?

Persze.

Sok

Igen.ezzel en is megszivtam.

Aztàn már szandekosan nem akartam segiteni mégis el tudtàk lopni az ötleteim meg stb

Soha egy köszönöm nem volt. Söt még engem hordtak le azok, akik a hàtamon kapaszkodtak fel.

Neha ugy erzem azert születtem ö(mivel akaratomon kivül is ez megy),hogy màsok éljenek, meg talpraàlljanak, meg kizsigereljenek, aztàn eldobnak.

Volt már olyan akinek rengeteg időt szenteltem és konkrétan egy depresziós időszakból húztam ki ahol már az öngyilkosság is megfordult a fejében,a saját életem kárára de mellette voltam,támogattam.

Végül akkora arca lett,hogy közölte nincs harag de menjek a jó édes öreganyámba mert neki már nincs kedve hozzám mert ilyen vagyok,olyan vagyok.

Nem bírta elviselni,hogy mellettem a földön kell maradni két lábbal és nem szállhat el.De ő nagyon is repülni akart.

Egy beképzelt,önbizalommal túl töltött kis féreg lett belőle.

Sirattam sokáig majd egy évig,most már csak szánom.

Ő fiú volt én lány.