Szerintetek igaz az “ezek a mai fiatalok..” állítás?

Minden korosztályban vannak problémásabbak, mondhatni bunkók, ugyanakkor kedvesek is. 22 vagyok, és fiatalnál, idősnél is volt már szerencsém mindkettő véglethez, főleg tömegközlekedésen.

Például busznál, sorban állva a lökdösődést először inkább csak az idősebbeknél tapasztaltam, de már a (ránézésre) gimisek is egyre jobban átveszik.

Az is nagyon gyakori, hogy felszállnak a nyugdíjasok az iskolásokkal, munkába igyekvőkkel tömött buszra, és ahelyett, hogy szépen, rendesen és kulturáltan szólnának, hogy szeretnének leülni, az első dolguk az, hogy kollektíven leparasztozzák és pocskondiázzák az összes utast. Rosszabb napokon szép kis szitokkoszorú repül ki belőlük. És ez az, amit sosem fogok megérteni; konkrétan 20 perccel később megy egy olyan járat, amin annyira kevés utas van, hogy szinte kong (kicentizve érnénk be vele 8-ra, az egyetemre pl.), miért nem azzal mennek?

Ezzel szemben vannak nagyon tüneményes idősek is, akik pont a bunkók miatt szívnak, mert őket is felcímkézik olyanokkal, amit ők nem követtek el. De ugyanez igaz minden más, jelen esetben; a fiatalabb korosztályra is.

A fiatal-idős közti ellentét pedig mindig is megvolt, és meg is marad; egyszerűen túl nagy a kor-, és generációkülönbség, de még ez sem elég ok arra, hogy bunkó legyen egyike a másikkal.

Velem volt, hogy nem az ablak melletti, hanem a kijebbi ülésre ültem, igen tudom én vagyok a g.eci hát miért nem a bentire ültem... full fáradtan néztem ki a fejemből, erre egy tata olyan erövel oldalba bökött (20 éves lány voltam), hogy egész úton fájt és odalöki nekem hogy nem ülsz beljebb? Ilyen "megdöglesz te kis g.eci" fejjel. Ahelyett, hogy normálisan megkérne...

De voltam már lebunkózva akkor is, amikor megkérdezte valaki a terhes nőt, hogy leül e, mondta, hogy nem, most fog leszállni. Aki átadta volna is szállt le. Erre én akkor leültem ha már üres a szék. Az én kva anyámat.

*megöllek

Annyira felzaklattak a buszos nénik hogy már írni se tudok :')

Az ő korukban az öregeknek volt tekintélye, a gyerekeket meg kvázi ridegtartásban nevelték és kuss volt a nevük. Azóta átestünk a ló túloldalára ezzel a lassiez-faire hányadékkal, ez sem jó, de ami akkor volt, az teljes mértékben arra épített, hogy öregség = bölcsesség.

Ma már ez nincs így. Egyrészt a társadalom is lazább szabályokat követ, másrészt az információ több forrásból elérhető, nem csak az öregektől (és sokszor le is vannak bőven maradva), ezért az öregség alapú tekintély is megszűnt. A lelkeim azt nem tudják elfogadni, amit egyes férfiak: hogy le lettek taszítva arról a trónról, ami korábban alanyi jogon a nagy büdös semmire járt nekik, nulla (0) teljesítménnyel. Megdolgozni azért, hogy az emberre felnézzenek és tiszteljék, az pedig nyilvánvalóan büdös.

30as vagyok, és őszintén szólva nem nagyon találkoztam még széles látókörű, tájékozott idős emberrel.

Fölényeskedni, fiatalokat szidni nagyon tudnak, viszont úgy látom, a „tudásuk” vajmi keveset ér már a mai világban, ezért görcsösen próbálnak kapaszkodni az ilyen „régen minden jobb volt, ezek a mai fiatalok” mantrákba. Lásd: „Felneveltünk egy életképtelen generációt” című írás, ahol egy megkeseredett tanárnő hisztizik olyan dolgok miatt, hogy a „fiatalok nem ismerik a szántás szót”. Nem kell ezt komolyan venni, hadd éljenek burokban és higgyék, hogy ők mindenben jobbak voltak.