Egyetértetek azzal a közhelyes állítással hogy "Minden ember pótolható"?

Szerintem egyreszt igaz: pl feladatokat vegzo ember kiesese eseten jon mas , aki potolja.

Nagyjabol igaz ez a baratokra & szerelmekre is. Csaladtagokra nem.

Egyetértek. De nem azért kell egy emberrel tisztelettel bánni vagy ragaszkodni hozzá, mert pótolhatatlan és nem tudnánk nélküle létezni.

Ez valami idióta god-complex.

Attól, hogy tökéletesen megvagyunk valaki nélkül, ugyanúgy tarthatjuk értékesnek és ugyanúgy nem akarunk megválni tőle.

A művészetekre sincs rohadtul semmi szükségünk, tudunk nélküle dolgozni, enni, inni, szarni, baszni. Mégis igényünk van rá és szeretjük, pedig megoldanánk nélküle is az életünket.

Jobb esetben mindenki pótolhatatlan...valaki számára.

Egy anyát, gyermeket, szerelmet, társat, testvért nem lehet pótolni, mert lehet jó, de ugyan olyan sosem lesz.

Aki úgy gondolja, hogy minden ember pótolható, az remélem tudja, hogy a mi dekibe ő is beletartozik.