Hogyan tudnám fejleszteni a kritikus gondolkodásom? Hogyan tudnék kritikusabbá válni?

Olvasással, vitákkal, tanulással.

Mondanám, hogy végezz el egy filozófia szakot, de nem sokan engedhetik meg maguknak.

Nem értem hogy függ össze a problémád a kritikussággal. Ha összességben nézem azt, amit írtál, az, hogy kritikusabbá akarsz válni megint egy menekülés, egy fal, amivel el akarod takarni azt, amivel foglalkoznod kéne. Szépen rájöttél, hogy mi a baj, ki is jelented, hogy ez VOLT a baj, közben meg takargatod, és elmész egy olyan irányba, aminek mi köze hozzá? :D

– Csókolom, elromlott a számítógépem, nem kapcsol be. Kipróbáltam egy másik tápegységgel, és úgy beindult, de a régit visszaraktam, és még mindig nem jó. Azt szeretném kérdezni, hogy a rakott krumpliba is kell egy csipet cukor?

Fontos a lépcsőzetesség, fokozatosság, mert ha azt mondod, hogy a 10. lépcsőfok mögötted van, de még csak a 3. fokon állsz, és szerinted a következő a 11. lépcsőfok, akkor abból sürgősségi lesz :D És önmagad meghazudtolása, majd a kudarcbafulladás, mert nem fogod érteni, hogy a 3. lépcső után miért nem érted el a 11. lépcsőt. Se negyedjére, se ötödjére, se hatodjára, stb...

Önmagad, az érzelmeid, igényeid kifejezésének hiánya, a céltalanság mind önbizalomhiánnyal, érzelmi kiégéssel, rossz berögzüléssel összefüggő probléma. Első körben hasznos lenne szétbontogatni magadban ennél részletesebben, hogy mi az, ami miatt ez az egész kialakult. Akár brainstorming jelleggel: írd fel egy lapra a kérdéseket, amikre választ keresel, pl.: Miért félek az érzéseim kinyilvánításától? vagy "Miért félek megélni az érzéseimet?"

Bármi szó eszedbe jut (ami nem a rakott krumpli! :D) írd le! De tényleg, akármi. Mindenhez lehet valami jelentést párosítani, és az agyad, a tudatalattid segít ebben, csak meg kell fejteni annak a szónak az átvitt értelmezését vagy valamihez megpróbálni hozzákötni a múltban, mert így vagy úgy köze van ahhoz, amit keresel.

Az már jó, ha így ki tudod jelenteni, hogy féltél, hogy sérülhetsz, ha kifejezed magadat, az igényeidet. Miért féltél, mitől féltél, kitől féltél? Úgy érzed, az érzelmeid, igényeid kifejezése a gyengeség jele? Szüleidtől vett minta lehet esetleg? Iskolai rossz tapasztalat?

Olyan, mint ha nem is léteztél volna; minek hatására jött ez a felismerés? Mihez tudod kötni? Mi a legrégebbi emléked, amihez tudod kapcsolni a múltban? Ha azt érzed, hogy nem éltél, akkor azt érzed, hogy halott voltál? Mi változott, hogy ezt felismerted?

Ha ez így magadtól nem megy, egy kineziológus jó segítség lehet. (Vagy egy megbízható pszichlógus.) Nem az ördögtől valók ezek a szakmák, és nem leszel hülye attól, hogy igénybe veszel ilyen segítséget a saját boldogságod érdekében :)