Miért van, hogy ha valakivel konfrontálódok akkor nagyon nehezen tudom elengedni a történetet és még órákig dohogok rajta?

Fiatal koromban én is ilyen voltam, és általában a fiatalok és a gyerekek nehezebben engedik el ezeket a dolgokat.

Az öregkornak sok hátránya mellett van előnye is: az ember megtanul sz..ni ezekre a dolgokra. Én 50 éves vagyok, ma már én is 5 másodperc alatt kimérgelődöm magam (nem mutogatok, nem dudálok, csak magamban mérgelődök), aztán ezzel le is tudom zárni.

Egyrészt nyilván élettani okai is vannak ennek, másrészt az ember már annyi baromsággal találkozott addigi életében, hogy megemelkedik az ingerküszöbe és nem húzza fel magát az ezrediken úgy, mint mondjuk az ötödiken.

Egyébként segít, ha tudatosan törekszel arra, hogy elengedd, vagyis ha nem lovalod bele magad, hanem próbálod lezárni azzal, hogy a másik hülye volt és kész.

Szerintem - még ha elsőre nem is látszik egyértelműnek - eredhet a megfelelési kényszerből ("a másiknak rossz véleménye alakult ki"), vagy abból, ha úgy érezted, a másik fél kerekedett felül adott szituációban, pedig igazságtalanul, bunkón, otrombán viselkedett veled.

Olyan is lehet, hogy hirtelen valamivel megbántott (beszólt), nem tudtad megvédeni magad és ezért fáj.

Nekem szituáció függő.

Az a helyzet, hogy a társadalom cc. 90% mélysuttyó és semmi haszna.

Na, ilyen haszontalanokkal konfrontálódni elég frusztráló, mert minek él az ilyen es miért bossztangja a tarsadalom hasznos tagjait, az értelmes embereket?