Sok ember miért nem mer konfrontálódni, vitába szállni?

Amikor valamikor korábban kiállsz az igazadért, és látható, hogy a másik oldal holt primitív és sötét,fogalma nincs a valóságról, a vezetésről, az emberekről végkép, legközelebb nem fogsz kiállni, mert felesleges vitákba nem mész bele, meg nincs is értelme-egy sötét lyukkal szemben.

Ilyenkor az ember gyűjti a pontokat, és ha elér egy bizonyos mennyiséget, utána elkezd keresgetni, egy olyan helyet, ahol legalább értelmes ember a felettese.

Rengeteg olyan helyzet van, amikor egyszerűen nem éri meg a ráfordított energiát. Rengeteg olyan ember van, akinek nem süllyedek a szintjére egy vita kedvéért. (Mindenkivel a saját szintjén kell megküzdeni.) Rengeteg olyan ember is van, akinek nem érdekel pl. a rólam alkotott véleménye.

Tovább is van, mondjam még?

Nem mindig éri meg konfrontálódni. Ha már említetted a munkahely dolgot, nekem az előző munkahelyen volt nézeteltérésem a vezetőséggel, de tudtam, hogy nem érnék vele semmit, ha megmondanám nekik a problémámat, így már csak a felmondásom tényét közöltem, amikor kaptam jobb munkát. Azt az energiát, amit a konfrontálódásba fektettem volna, inkább álláskeresésre fordítottam.

Viszont mikor a legutóbbi nyaralás alkalmával problémás vendégek kerültek a szállásra (nem szálloda, hanem vendégház, panzió), akkor ezt jeleztem én is, és több vendég is, akiket szintén zavartak, a szállásadó meg intézkedett.

Egyrészt a megfelelési kényszer, másrészt talán félnek attól hogy elveszítik a munkahelyüket, ha vitába szállnak.

Mondjuk vannak olyan helyzetek, amikor tényleg nem érdemes vitába szállni. Vagy elviseled a munkahelyed, vagy ott hagyod.

Igazad van, de inkább pont az ellentettjét látni inkább a magyar társadalomban:

Mindneki kiáll a saját igazáért, holott sokaknak hót nincs igaza, de azért az önrendelkezési-, és egyéb jogára hivatkozva csak mondja a magáét...

A másik meghogy nincs a magyar népnek se vita-, se konfliktusmegoldó képessége, így inkább jobb, ha nem is dumál.