Hogy tudnék teljesen megszabadulni a tisztaságmániámtól?
Sziasztok. Kiskoromtól kezdve nagyon szerettem, igényeltem a rendet, tisztaságot. (Pl homokoztunk testvéremmel, és zavart, ha a kezem nagyon piszkos, mentem egyből megmosni, már akkor viccelődtek vele, hogy tisztaságmániás vagyok)
Én mindvégig, konkréten egy hónappal ezelőttig is ezt nem vettem komolyan, mindennapom abból áll, még munka mellett is, haza esek 10 órára, és még én felmosok, mert látok a padlón valamit…és már adott egy pont, amikor azon vettem észre magam, hogy reggel 6 óra van, szabadnapos vagyok, és ahelyett hogy kialudnám magam, már a fürdő csillog-villog, amit amúgy előtte két nappal is kitakarítottam, de mivel bref golyót cseréltem a wcben, ezért alap volt, hogy kisikálom újra az egész helyiséget..
Mondtam már le programot amiatt, mert takarítást terveztem arra a napra…sok emberi kapcsolatom megromlott ezek miatt, szüleimmel is..és most adott a pont, nagyon változni szeretnék, apukámmal nagy veszekedés tört ki azon, hogy inni öntött magának, és félrement, ezért nagyon kiakadtam rá. Ezután olyan büntudatom lett, beismertem nagyon nincs rendben nálam valami, és szeretnék változni, de nem tudom hogy kezdjek bele..nagyon elvagyok keseredve most is sírok, remélem nem nagyon össze vissza az írásom. Tudom, annyi lenne az egész hogy ne takarítsak, de konkrétan számomra ez fizikai fájdalom…szakemberhez kéne fordulnom? Nagyon remélem egyedül is eltudom ezt intézni magamban, erős személyiségnek tartottam magam eddig…😞 de ez valami borzasztó ahogy lehoz az életről, és hogy rosszul érzem magam és koszosnak érzek mindent, ami amúgy tiszta…
Tiszta hülyének érzem magam emiatt, nem is tudom hogy alakult ez ki bennem, nem koszban, mocsokban nőttem fel, hogy ez váltotta volna ki ezt..egyszerűen nem értem, és ezt nagyon ijesztő volt beismernem, de remélem ez önmagában egy jó pont, hogy végre észrevettem.
Már annyit tettem, ma nem mostam fel, és van egy pár mosatlan a csapban, és frusztrál, kimennék elmosogatni, de nem fogom!
Valakinek tapasztalata ilyen betegséggel kapcsolatban? Hogy sikerült kezelni?
Tudom, annyi lenne az egész hogy ne takarítsak, de konkrétan számomra ez fizikai fájdalom…szakemberhez kéne fordulnom?
Igen, kéne. Ez kényszerbetegség. És nem attól vagy erős, ha még évekig kínlódsz magad, és végképp ellehetetleníted az emberi kapcsolataidat, hanem ha felismered, hogy segítség kell, és el is mész oda. Ehhez a beismeréshez kell erő. Jó úton jársz, ne beszéld le magad a szakemberről!
Utolsó vagyok: viccet félretéve, szerintem mélyen elnyomsz valamit magadban, amit jó lenne előhozni és megoldani egy pszichológus segítségével. Olyan mintha valamiért állandóan bizonyítani akarnál, fusztrál, ha nem tökéletes otthon minden. Ismerek valakit, akinek a tesóját állandóan jobban dicsérgették, ő emiatt akar folyton kompenzálni (neki nem így jelentkezik). A tesódra nem érzed, hogy büszkébbek, mint rád? (Nyilván téged ugyanúgy szeretnek, de attól van, hogy saját magunk másképp érezzük a valóságot.)
Biztos vagyok benne, hogy ez gyerekkorodból jön.
Szerintem takaríts amennyire jól esik, nyugodtan, ha megvonod magadtól, akkor még nyomást is fogsz érezni, nem lesz jobb, csak minél előbb keress egy szakembert.
Kérj szaksegítséget, mintha influenzás volnál, mert komoly betegséged van, ami magától nem gyógyul meg.
Vagy ne kérj, a te döntésed, de akkor ne költözz össze senkivel - a másik fél érdekében.
Szakember segítségét kérni nem a gyengeség jele, hanem éppen az erőé. Már az is hatalmas lépés, hogy belátod: valami nincs rendben veled.
Egyébként tapasztalatból nem javaslom, hogy szembemenj a betegségeddel ("zavar a mosatlan, de nem megyek ki elmosogatni"). Így nem fogsz rendbe jönni, csak egyre frusztráltabb és idegesebb leszel, amitől egyre jobban vágysz a takarításra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!