Azoktól az emberektől kérdem, akik szenvedtek el már komoly traumát az életben: szerintetek nem kifejezetten sértő, hogy sokan mindenre (még a legsúlyosabb bűnökre is) kicsapják az áldozat / traumatizált kártyát, automatikus felmentésért?

Face-n is, suliban is, különböző reddit sub-okon is tapasztaltam, hogy sokszor még az objektíven legnagyobb szörnyetegeket is mentegetig, kb. minden alól felmentve, mindig kizárólag másokra mutogatva. Nyilván egyetértek azzal, hogy van szerepe a családnak, iskolának, környezetnek stb., azonban van egy pont, ahonnan az ember felelőssége, és bármi is történt vele, az nem ad free pass-t ahhoz, hogy másokat bántson, hogy tudatosan a legnagyobb mocsokságokat kövesse el. Nem egy ismerősöm van kifejezetten nehéz élettel, pl. fogyatékosság, állandó bántalmazás, kiközösítés, borzalmas szegénység, rémálom szülők, és mégis mind normálisan igyekeznek viselkedi, segítőkész, dolgos emberek, és sosem házalnak a nehéz sorsukkal felmentésért. Felmentés alatt tényleg azt értem, amikor komplett gyilkosokat / erőszakosokat mosdatnak egyesek bőszen, és még ők vágnak azzal vissza, hogy de trauma. Szerintem ez a hozzáállás marhára problémás és kifejezetten bántó azokkal szemben, akik a helyzetük ellenére is igyekeznek legjobb tudásuk szerint a társadalom hasznos, és nem ártalmas tagjává lenni.