Hogy ne omoljak össze össze állásinterjú során? Hogy érdekeljen, hogy mások mit mondanak?

Igazából 2 kérdés egybefogalmazva. Nehezemre esik egy állásinterjú során megjátszani magam végig. Maximum 10 percig tudom eljátszani, hogy tényleg ott akarok dolgozni de sajnos a 10. perc környékén összeesek, energia crash és kiderül a valódi énem, akinek amúgy egy milliméter porcikája sem akar ott dolgozni. Sajnos nincs olyan munka, amit szeretnék csinálni, az életem értelme az egész napos alvás és Youtube videók nézése, de ebből nem lehet megélni és sajnos kell a pénz... Viszont amint kiderül, hogy csak nyűgből vagyok az állásinterjún mert kell a pénz az élethez egyből elbukom az interjút. 10 hónapja nincs munkám.

Sok kulimunkára (gyorsétterem, call center, gyár) is jelentkeztem, ezekre sok helyre fel is vettek anno de annyira nem tudtam hozzájuk szokni, hogy vagy engem rúgtak ki próbaidőben vagy én mondtam fel. Sokszor lesz*rtam a munkát és csak leültem egy sarokba duzzogni vagy kikapcsolni az agyam és álmodozni.

És hát itt jön a másik problémám, hogy egyszerűen nem érdekelnek, hogy mit mondanak nekem. Amint úgy érzem, hogy valami csak 1%-ban is nyűg nekem akkor kikapcsol az agyam, már millió kilométerre máshol jár az eszem és sokszor azt veszem észre, hogy hívogatnak, hogy úgy zoom outoltam a beszélgetésből, mint annak a rendje és csak "oké"zgattam meg "ja"zgattam, de amúgy nem figyeltem egyáltalán. Ez is nagyban megnehezíti a munkatalálásom. De a szociális kaplcsolataim is a béka segge alatt vannak emiatt. Amint beszél hozzám valaki, ha csak egy picit is nem érdekel a téma, akkor már csak testben vagyok ott. De sokszor ha érdekel a téma akkor is kikapcsol az agyam a beszélgetésben.