Az lehetséges, hogy az anyám megutáltatta velem a tanulást?

Teljesen lehetséges..pont az unokatestvérem gyereke is így járt..mindenből kitűnő volt végig, mert az anyja rágta a fülét akkor is ha 4-est kapott valamiből. Aztán fogta magát a srác és 16 évesen inkább az apjához szökött :'D (mert ugye el váltak) mondjuk nem csak ez miatt, de ez is közrejátszott.

Azóta sokat romlottak a jegyei, de amúgy okos gyerek, meg most már van élete is azért.

36 éves vagyok: az ember mindig tud változni.

20 éves, az még lóf*sz... A legtöbb dologban 20 éves korom után változtam, jórészt az után alakultak ki azon személyiségjegyeim, amelyek alapján ma ismernek az emberek.

Igen simán lehet, velem is a szüleim utáltatták meg a sulit, a tanulást. Szintén az erőltetés miatt és mert nem volt más téma. De én ennek hatására rossz tanuló lettem, nem magoltam be semmit, mert szorongtam amikor elkezdtem tanulni hogy úgyse sikerül és ki fognak tagadni itthonról. Egyetemre is mennem kellett de aztán végül azt ott tudtam hagyni szerencsére. Nagyon pánikoltam szorongtam de sose foglalkozott ezzel senki, mindenki szerint csak lusta voltam. Már egy négyesért és bántva voltam hogy nem lesz belőlem semmi, aztán nem mondtam el már az ötöst sem, mert akkor jön a kérdés hogy és mi van a többivel (amik ugye sokkal rosszabbak, egyes, kettes). Csak azokat a fiúimat kedvelte anyám akik jó tanulók voltak. Apám el akart tiltani az akkori barátomtól mert szerinte azért nem vagyok jó tanuló mert vele találkozom, pedig nem, időm lett volna tanulni.

Most 28 leszek és tervezek egyetemre menni mert végre megtaláltam azt amivel szívesen foglalkoznék, de lehet nem mondom majd el nekik :D

26 éves vagyok, kiszenvedtem egy mérnöki szakot, de nekem is olyan problémáim voltak és vannak is jelenleg, mint amiket leírtál. Nekem még nem sikerült jobban lennem, mert nyilván csúsztam is az egyetemen ezzel a szenvedéssel. Máig ha valamit csinálnom kell, akkor már szorongok és nem akarom, akkor se ha az én ötletem volt és elsőre akartam, nem tudok sokat a világról, mert mindig jön ez a kényszerérzés, hogy pedig kell, ugyanúgy mint tanulni és teljesíteni és gyomor görcsöm lesz tőle és utána se nézek semmi fontosnak. Pszichológusnál látom a megoldást, de a szorongás és a szégyen nem nagyon engedi egyelőre, más gondjaim is vannak, úgyhogy csak gyűjtöm még a motivációt.

20 évesen bőven nem vagy elkésve, ajánlom neked is a pszichológust, tényleg az lenne a legjobb. A lényeg, hogy nem vagy egyedül, remélem jobban leszel hamarosan, sok sikert!