Miért van az, hogy az emberek az esetek nagy részében kinéznek maguknak?
Szereted a zenét? Tegyél be valamit, hallgasd, aztán szarj a világra.
Teljesen átlagos testalkattal rendelkező nő vagyok, a múltkor lemerült a telefonom, így volt szerencsém végighallgatni, ahogy egy tizenéves társaság azt tárgyalja, hogy fiatal lánynak tűnök, tuti még suliba járok, de ki hord manapság skinny jeans-t, biztos szétcincálnak az osztálytársaim, és én vagyok a nyomorék gyerek az osztályban. Nagyon nagy önuralommal rendelkezem, így csak mosolyogtam rajta, nem mondtam el nekik, hogy amúgy maholnap 30 leszek, szóval hatalmas bók, hogy középiskolásnak néznek, a farmerem 11 éves, és még mindig rámjön, emiatt külön boldog vagyok, a gimiben a népszerű kölykök közé tartoztam, és egyébként így a Krisztusi korhoz közeledve egyre inkább leszarom, hogy mit gondolnak rólam mások, és ez egy csodás mentális helyzet, remélem, majd ők is eljutnak egyszer erre a pontra.
Bánatot se érdekli, hogy a csomó NPC a plázában mit gondol, ha nem akarod hallani, akkor hallgass zenét helyette. Előfordul, hogy röhögnek rajtad, mindenkin röhögnek időnként, de kit érdekel? Számít az idegenek váleménye? NEM. Akkor meg?
Plusz szerintem sokkal kevesebben vesznek észre, mint amennyiről te azt hiszed. Sokszor van olyan, hogy random ember rámköszön, vagy azért, mert módosult tudatállapotban van, ahol ő már mindenkit ennyire szeret, vagy azért, mert szeretne megismerni, vagy csak simán kedves akar lenni, vagy csak összetéveszt régi ismerőssel, akire hasonlítok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!