Nem akarok dolgozni. Milyen átnevelő módszerekkel lehet ezen a hozzáálláson változtatni?

#40:

Az, hogy egyedül lakom, nem azt jelenti, hogy állandóan magányos vagyok, szinte mindig volt barátnőm. Szándékosan alakítottam úgy, hogy egyedül éljek, sosem szerettem állandóan összezárva lenni mással, még akkor se, ha nagyon szerettem az illetőt. Nem a lakás mérete miatt, akkor is ugyanezt éreztem, amikor egyik exnőmmel egy három szobás lakásban éltünk közösen. Az én életstílusomhoz elegendő egy ekkora lakás, ennél nagyobb csak feleslegesen növelné a fűtés-számlát és a közös költséget.

Amúgy nem állítottam, hogy az én példám bárki számára követendő vagy irigylésre méltó, csak mint működőképes alternatívát mutattam a kérdezőnek, mert a kérdése alapján sokban magamra ismertem. #39 voltam.

Ismerősöm egy igazán lusta gyerek volt. Huszonéves korában a szülei megvontak tőle minden pénzt és élelmet, mert már nem tanult és semmit nem volt hajlandó dolgozni. Még otthon annyit se csinált, hogy maga után elpakolt, vagy feltakarított volna. Majd kényszerből eljárt ide-oda dolgozni, de hosszabb távon sehol se bírta. Most külföldön él, ott is gyakran váltogatja a munkahelyeit, nincs soha félretett pénze, csak napról napra él, közben (mivel meleg) idősebb férfiakkal szexel pénzért.

Ezt a példát csak leírtam, így is lehet éldegélni. Ja, ő is mindig csak netezett otthon.

Ennek a mai kapitalizmusnak így ebben a formában vége. NEm véletlen, hogy egyre kevesebb a szabadság úgy általában véve, a menekültválság, a covidhisztéria, a háborúk mind előjelei annak, hogy az évtized végére ennek a mai európai/nyugati életnek vége, és a mi életünkben nem fog visszatérni.

Gyakorlatilag az az ostoba, aki ma még hosszú távra tervez. Az a pár millió doomer akik eddig is így éltek 2014-2015 óta, ők megérezték vagy szerencséjük volt, most már mindegy, kár ezen aggódni.