Nem akarok dolgozni. Milyen átnevelő módszerekkel lehet ezen a hozzáálláson változtatni?

Nem olvastam a hozzászólásokat még, úgy írok.

Kedves kérdező!

1. Mintha magamat olvasnám.

2. Lenne kedved a természetben élni, saját házat építve, stb?

3. Nemrég láttam a Telexen vagy 444.hu-n egy videót, amelyben egy ember Budapestről elköltözött valami elhagyatott vidékre, és ott él, mindent magának termel meg, és a ritka alkalmi munkákból szerez pénzt telefon előfizetésre, ilyenekre.

1# válaszoló vagyok.

Szóval a munkakerülés negatív? Oké. Akkor szerintem nem vagyunk annyira közeli szinten, hogy értelmesen beszélni tudjunk. A társadalom szempontjából az az építő ha minél többen elutasítjuk a rendszer mostani formáját. Ha te ezt nem látod, akkor ég és föld van kettőnk között.

"Élni akarok, jól érezni magam, alkotni, szeretni, segíteni az embereket. Jaj de rossz vagyok. De aki ezt az önismeretet kiutáló rabszolgatartó rendszert akarja éltetni, az olyan hasznos a társadalomnak". Rendben, akkor beszélgess magaddal és menj dolgozni....

Nagyon sok ember pont így szeretne élni, ahogy te is leírtad, csak nincs rá lehetőségük, na de ha neked van, eltartanak, megteheted, akkor mi a probléma? Csak picsogás, amit csinálsz. Pszichológushoz annak érdemes járnia, akinek az a célja, hogy változtasson az életén, a te célod viszont az, hogy minden úgy maradjon, ahogy van. Ez így megvan?

Gond majd csak akkor lesz, ha történik a szüleiddel valami, vagy megunják, hogy nem csinálsz semmit és nem akarnak tovább eltartani.

Vagy ha majd mindenképpen világot akarsz látni, de arra nem adnak pénzt.

Amúgy jelentkezhetnél ilyen rövidtávú munkákra is, akkor lenne némi pénzed, mégse kéne hosszú távon ott dolgozni. Szüleid is örülnének biztos, meg minden.

#34

Ez például egy remek átnevelő módszer, pont ilyenre volt szükséged. Örüljél.

Előbb-utóbb a szüleid meghalnak és magadra maradsz, csak akkor már kb. 50 éves leszel és le leszel robbanva. Fogod kevesével eladogatni a házból a tárgyakat. Először a berendezésekre kerül a sor utána a nyílászárók stb.

Ehhez társul még hogy alkoholista leszel, végül utcára kerülsz a "társaid" mellé.

Ha ilyen hozzáállással gondolkozna mindenki, hajléktalan szállók épülnének.

Én is kicsit hasonló vagyok, mint te. Képtelen voltam huzamos ideig beilleszkedni a klasszikus társadalmi szerepek bármelyikébe, sosem tudtam robotolni, idegbeteg lettem, ha pár napnál tovább ugyanazt a munkát kellett csinálnom, és ha beosztották az időmet, vagy bármi módon korlátoztak a szabadságomban.

Nekem az a szerencsém, hogy olyan hobbim van, amivel tudtam szerezni alkalmi munkákat (kreatív számítógépes munkák), amiket nagyon rövid idő alatt meg tudok csinálni általában, és abból utána hetekig elvagyok. Az is szerencsém, hogy semmi luxusigényem nincs, egy kis örökölt garzonlakásban élek, nem járok külföldre, nem veszek semmi drága cuccot, olcsón eszem (de egész finomakat), nincs kocsim, nem is hiányzik, rengeteget sétálok a természetben, nekem ez okozza a legnagyobb örömet. Amíg nem volt ez az örökölt lakás, addig albérletben laktam, azt még egész jól tudtam fizetni a bevételeimből. Minimalista életet élek, de nem nélkülözök semmit. Nem hívok szakembert semmihez, magam javítom meg a dolgokat, és sose vásárolok felesleges cuccokat. Csak olyan nőkkel jöttem össze, akik engem szerettek, nem pedig azt a luxust, amit sok férfi próbál körömszakadtáig megteremteni a szeretetük illúziójáért cserébe.

Gondolkodj el, a hobbijaiddal nem tudsz-e keresni valahogy. Ha művész vagy, nem tudod-e ezt pénzzé tenni elkurvulás nélkül. A tipikus, meghirdetett állások szinte csak azoknak valók, akik hajlandóak az egész életükben a tüdejüket kiköpve dolgozni, hogy összehozzanak egy lakást, családot, kocsit, és félrokkantan nyugdíjba menjenek, vagy egyenesen a sírba.

Azt gondolom, a leleményes ember minden falban megtalálja a réseket, amikben gyökeret verhet. Nem mindig könnyű, mert nem ez a kitaposott ösvény, de van rá mód.

44F

#39

Ha 44 évesen egyedül élsz egy garzonban, nem nevezném követendőnek a példádat.