Szerintetek kezdek megőrülni?
Igazából mostanában már fogalmam sincs, körülbelül semmiről, lehet, hogy csak bebeszéltem, de én így érzem. Nagyon már beszéd témánk sincs senkivel.
Igazából kezdem elveszteni az idő érzékemet, mintha csak elmennének a napok és a hónapok.
Mostanában már sokszor nem is tudom ki vagyok, úgy érzem, hogy elvesztettem minden érdeklődésem bármi iránt.
Voltam pszichiáternél elmondtam, neki a dolgaimat, a céltalanságom, a szociális fóbiám, a korábbi depressziós szakaszom.
Viszont már nem nagyon találom a boldogságom. Lusta voltam korábban, vagyis érdektelen és nem sikerült beilleszkednem, sehova. Vagyis volt amikor tagja voltam társaságoknak, de valahogy nem tudtam meglenni, és gyökeret vetni.
Jelen voltam több helyen, ebben az évben is viszont, mintha csak külső szemlélője lennék a világnak, mint amikor az ember nézi a TV-t. Ott vagyok, de nincs mit mondanom, legyen szó egy edzésről, egy egyetemi óráról körülbelül bármiről. Ha beszélek akkor is ambivalens dolgokra kérdezek rá.
Nincs egy napi rutinom, nincs olyan dolog sem nagyon, amiért azt érzem, hogy érdemes lenne tennem, olyan szinten.
Ezzel a szituációval lehet valamit kezdeni?
De sokszor pont az a baj, hogy nem veszem elég komolyan, mert szétszórt vagyok, nem tudom mi hol van, mit is kéne csinálnom. Egyáltalán mi lenne jó nekem. Bár azt érzem, hogy amit most csinálok az nem jó, erőltetek valamit, ami valószínűleg magam miatt nem megy.
Legszívesebben elköltöznék itthonról tapasztalnék, emellett állatokkal foglalkoznék, pénzügyi helyzet ide vagy oda. Állatgondozó például szívesen lennék.
Egyébként egy csomó mindent leírtál amivel lehetne segíteni. Pl. Nincsen napi rutinod.. hát legyen! Tökmindegy mi, tűzz ki időpontot, hogy mikor kelsz,mikor mész a boltba, már az is egy cél, hogy azt betartod.
Szerintem ilyen eseteknél még nagyon sokat segíthet a mindennapos naplóírás, amiről nem hiszik el az emberek hogy mekkora ereje van annak. Ha mindennap írsz akkor egyre jobban rendszerben lesznek a gondolataid is jobban meg fogod érteni magad hogy mit miért csinálsz hogy mit rontottál el hogy hogyan lehetne javítani ezen. Menj vissza akár a gyerekkorodra is, ha ugysincs kedved semmihez.
Szerintem meg az is segíthet, hogyha komolyabban veszed az egyetemet es elkezdesz igazán tanulni. Elolvasod a feladat szakirodalmakat Ott biztos fogsz találni olyan témát ami érdekel. Úgyhogy én rákapcsolni aztán esetleg hogyha nagyon ügyes vagy megpróbálkozhatsz mondjuk TDK-val is (nem most azonnal). Ne legyél lusta! Az húzza le az embert.
Hát na ezaz, nyilván mindenki máshogy reagál az élet dolgaira, történéseire, viszont ami most velem van, nem teljesen okés, mindent megkérdőjelezek, közben nem tudok semmivel sem teljesen azonosulni.
Nem vagyok és nem is igazán voltam állandó tag sehol, a szüleim döntéseire alapoztam sajnos vagy nem sajnos, vagy annak ellent mondva cselekedtem néhány dologban.
De állást foglalni nem tudtam a legtöbb kérdésben soha, valamiért nem is akartam benne lenni az ilyen vagy olyan közösségekben teljesen.
Most pedig iszom ennek a levét. Elzárkóztam, és most valahogy nincs értelme már semminek. Azt érzem, hogy nem tudok semmit, nem tudok hozzá tenni a világhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!