Önérvényesítés, miért utálom magam mindig, ha kifejezem, amit szeretnék?

Nincs gond veled. Inkább az a kérdés, hogy milyen mintákból hoztad ezt. Otthon, gondolom, ha valamiben kiálltál magadért, vagy próbáltál saját szemszögből dönteni, akkor azt kaptad, hogy nem illik visszaszólni, mert más mit fog gondolni. Ezzel tarthattak sakkban.

A helyes az, amit most tettél. Semmi bántó, bunkó nincs abban, hogy megkérted ne trappoljon, mint a mérgezett egér, és kijelölted a határaidat. Én nem biztos, hogy ilyen szépen mondtam volna. Ha ez nem asszertiv, akkor mi az? 😊

Az, hogy benne ez a kérés milyen érzéseket indít el, az ő dolga, az ő belső munkája.

Megszeppent, mert neki ez a természetes, de ahogy leírtad teljesen normális rendes reakciót adott, és biztos vagyok benne ő sem rosszat akart, csak ilyen a természete. Szóltál neki, rendben van, tudomásul vette, sőt még elnézést is kért, pedig nem is tehet róla, vagyis nem direkt akart rosszat. Ahogy leírtad a sztorit rögtön ott a mentegetőzés...senki nem mondta, hogy nem lehet elmondani a véleményed, el KELL mondani a véleményünket. "Segíts magadon Isten is megsegít" - tartja a mondás. Másik pedig "Néma gyereknek anyja sem érti szavát". Mindkettő tökéletesen illik a helyzetedre. Nem kell mentegetőzni, ő sem támadt rád, elfogadta, elnézést kért.

Borzazstó nehéz lehet eleinte egy introvertáltnak és extrovertáltnak együtt élni, én és szobatársam is átéltük ezt, de remekül kiegészítjük egymást, nincs ezzel semmi gond.

Introvertáltként természetes, hogy nehezebben nyilvánulsz meg mások előtt és nem szeretsz annyira kapcsolatokat létesíteni, meg valószínűleg nem is érzed jól magad ilyen helyzetben, és jellemzőbb a konfliktuskerülés is nagyon sok introvertáltra, pont ezért, mert nem szeretnek annyira érvelni, megnyilvánulni, saját véleményüket kifejezni. Vagy otthon nevelték ezt beléd hogy neked nincs szavad és az van amit ők mondanak, fogadd el és kész, vagy egyszerűen tényleg csak ez a szociális készséged kicsit gyengébb és annyira kerülni akarsz minden konfliktust hogy inkább csendben maradsz. Ha meg megnyílsz az neked kellemetlen.

Meg próbálsz biztos segíteni másnak stb, most meg ettől lehet azt érzed miattad zárkózik kicsit vissza, korlátozod őt stb. Több oka lehet hogy kellemetlenül érzed magad ebben a szituációban. De meg kell tanulnod kezelni, mert ha mindig tudsz mindenhol és csak tűrsz, eltaposnak és kihasználnak mindenhol az életben.

Mert nem tudsz kommunikálni. :(

Mégis mi történik, ha megkérdezed, hogy "figyi, nekem úgy kényelmes, ha egyedül főzök, kevés a hely, tervezel ma főzni és ha igen, mikor?"

Tényleg nem értem miért félsz megszólalni.

Ha elmondod a véleményed és beszélsz róla, nem attól vagy szar alak. El KELL mondani a véleményünket máshogy nem lehet együtt élni.

Sokkal jobban tetted volna, ha ezt megpróbáltad volna vele reggel tisztázni, mint itt panaszkodsz szerencsétlenről GYIKen, mikor a baj valahol veled van, mert téged zavar szegénynek már a létezése is kb a lakásban. Elhiszem hogy igen néha sok, de ő ilyen és ugyanúgy ott lakik. Ahogy pedig bemutattad, lehet vele beszélni. Hát hajrá.

Keress fel szerintem egy pszichológust mert így se te nen tudsz együtt élni mással de veled sem könnyű... A szobatársam introvertált, de egyetlen egyszer kért meg hogy fogjam vissza magam mert bepörögtem. Mind a kettő embernek alkalmazkodnia kell és nem neki elhagyni a konyhát csak mert te egyedül akarsz főzni, pláne ha őt te nem zavaros, mert elfér kis helyen is..