Mitől függ, hogy ki mennyire viseli jól az egyedüllétet?

Az ember alapvetően társas lény, ezt kár lenne tagadni, minden pszichológiai kutatás alátámasztja ezt. Viszont az is igaz, hogy ez kicsit tágabb kontextusban is értelmezhető, tehát egy közösséghez való tartozást jelent, ami nem csak és kizárólag a család lehet.

A párkapcsolat a médiában és a hétköznapi életben egy nagyon exponált dolog, hisz a legtöbb tartalom ezzel kapcsolatos, a szerelem, a szexualitás, a házasság sokszor megjelenik, de ez tulajdonképpen régen is így volt, mert a legtöbb mesének, népdalnak is a párválasztás a tematikája. Ennek ellenére egyre több ember él egyedül és az is köztudott, hogy nagyon sokan könnyen kilépnek egy adott kapcsolatból, ha úgy érzik, hogy nem komfortos, szóval nem igaz, hogy mindenképpen rosszabb egyedül.

Viszont az emberek tűrőképessége más, nekem is nagypapám több, mint 40 éve él egyedül és tök jól elvan, olvasgat, eljár horgászni, kirándulni, teljesen ellátja magát. Míg volt az utcánkban egy idős bácsi, akinek szintén meghalt a felesége és pár hónap után már hozott is egy másik öregasszonyt, mert nem tudott egyedül meglenni. Nekem a családomban több eset is volt, hogy valaki megözvegyült és utána nem keresett új társat, esetleg voltak futó kapcsolatai, de ennyi. A barátaim szülei, akik elváltak, a legtöbb újra párkapcsolatban él. Ez mitől függ ki mennyire törekszik a párkapcsolatra? Mert az is valahol fontos, hogy valaki ne féljen az egyedülléttől és higgyen magában, hogy megtudja oldani a problémákat.