Hogyan hagyjam abba az okoskodát?

Alapvetően az emberek kommunikálnak egymással, aminek elengedhetetlen része a véleménykülönbségek átbeszélése, tapasztalatok megosztása egymással. Ez nem okoskodás, ha te egy adott témában jártasabb vagy és tudod, hogy az úgy van ahogy te mondod és nem úgy, ahogy a másik, akkor nyugodtan hallasd a hangod, nem kell elfojtani a gondolataidat.

Az okoskodás alapvetően az szerintem, amikor valaki már alap tevékenységeidbe is beleszól és mindenről pontosan megmondja, hogy hogyan KELL csinálni, még akkor is ha lenne akár egyszerűbb megoldás is. Vagy akkor is beleszól agresszívan, amikor te valamit elhibázol, de amúgy egész biztosan rájönnél hibádra. Pl. amikor egy üdítőt meg akarsz bontani de véletlenül pont hogy rácsavarod és ebbe azonnal beleszól az okoskodó fél. Vagy pl. amikor vezetsz és állandóan beleszól a melletted ülő hogy az indexet nem akkor tetted ki vagy hogy rosszul fogod a kormányt mert 5 cm-rel lejjebb kéne, nem úgy ahogy te fogod.

Honfoglalóval meg nem igazán érdemes foglalkoznod, mindenkinek megvannak az erősségei, van aki hall egy évszámot és 10 év múlva is tudni fogja, hogy mi volt akkor, meg van az a fajta ember, mint én, aki egész történelemórán csak szenvedett, mert néhány téma kivételével pont nem érdekelt az egész :) Biztos volt olyan kérdés a honfoglalóban, amit meg csak te tudtál, az osztályban senki más. Ilyen az érdeklődés.

"A másik az, hogy nem mindenkit érdekel a másik véleménye ha jól tudom"

Részben igaz, részben nem. A te korosztályod inkább a másik személyiségére kíváncsi, annak, akinek mindenre van egy jópofa, vicces beszólása, azt meg fogják a kedvelni a társai még akkor is, ha a véleményét nem nagyon mondja el semmiről. Munkahelyen már más a kérdés, ott már a kompetenciáid alapján fognak megítélni, a barátaidnak pedig (legalábbis reméljük) fontos lesz a véleményed is.

Lehet töprengeni azokon amiket leírtál, csak nem igazán érdemes. Ha van egy program amit egy társasággal kell eltöltened, akkor csak add magadat, ne gondolkozz azon hogy kíváncsiak-e rád vagy nem. Ha meg majd lesz egy olyan lány, aki tetszik a társaságban, akkor tedd te kíváncsivá magadat számára. :)

Az okos ember egyik ismérve talán, h felismeri, h mennyi mindent és mit nem tud.

Fiatal vagy, van még időd tanulni.

Az okoskodásról pedig úgy lehet leszokni, h folyamatosan monitorozod magad és mikor szólásra nyílik a szád, csak befogod. Régebben én is hasonló voltam, de rájöttem, h hallgatni arany.

A másik pedig, amit szintén az évek alatt tanultam meg, h nem kell mindig igazunk legyen. Mire megyünk vele? Elég ha te tudod belül, h igazad van. Nem kell minden (szó)csatát megnyerni. Ez a hosszútávú lelki béke záloga is számomra. Már nem állok bele vitákba, lesz.rom.🤷🏼‍♀️

Az okoskodás, az valóban önbizalomhiány kompenzálása.

A gyors megoldás az, hogy mondjál csak annyít, amít biztosan tudsz, ami tény. Hosszútávon meg bővítsd az ismereteidet.

Ha valakinek válaszolni akarsz spontán valamire, előtte kérdezd meg az iilletőt, hogy elmondhatod-e a véleményedet?

Még mielőtt okoskodnál, gondold át, hogy valóban neked erre válaszolnod kell? Valóban tudod rá a választ? Mi van akkor, ha nem te válaszolsz? Semmi nem lesz...

"ami talán nem rossz, mert többet tudok meg a másikról, meg alapból a másik ember megismerése a cél. "

Nem mindenkit érdemes megismerni, sok emberen nincs is mit, mert egy nagy nulla, csak kamu állarcok mögé rejti (javarészt kissebbségi szokás).

Ezt kell inkább megtanulnod felismerni!

Egyszerűen add magad, amennyire érdemes, kissebb fokozatokban elkezdve, és ha nem jönnek rá pozitiv jelek akkor ne is erőltess semmit, hanem a továbbiakban ignoráld azt a közeget, és lépj tovább rajtuk.

Nekem most 12 kollégám van akikből 3 alapból gatya agyilag meg szociálisan is, 6 el van szállva, a maradék háromból kettővel érdemes szóbaállni emberileg is meg szakmailag is, egy meg parázik mindentől, és nyalizik mindenkinek.

Igy én is inkább elvagyok magammal (mert alig van meló), ha valaki meg nagyon bámul, vagy dobálja magát előttem, akkor egy mosoly kiséretébe jön a sablon kérdéseim egyike, hogy "mi a helyzet?" vagy "hogy vagy?"

Ennyi.