Fiúk, főleg huszonévesek, ti szoktatok sírni?
És ha igen, akkor hol, és hogyan? Mertek mások előtt sírni, vagy csak otthon, a négy fal között? És ilyenkor is csendesen, alig pár könnyel, vagy előfordul rendes zokogás is?
Bocs a kérdésért, de van ez a közhiedelem, hogy a fiúk nem sírnak, és ezt én nem igazán hiszem el, de érdekelne, hogy egyébként hogyan adjátok ki magatokból a sírnivalót. ÉS milyen okból szoktatok sírni? Már gondolom a szomorú dolgokon kívül, mint mondjuk egy családtag vagy barát halála. Sírtok hétköznapi okok miatt, pl. gubanc a munkahelyen, vagy valaki beszólt valahol egy szemetet, de akkor visszafogtátok magatokat, hogy majd otthon kiadjátok, vagy pl. depresszió és magány miatt?
Kort is írjatok légyszi.
Utoljára 3 éve, 15 évesen sírtam mikor elhunyt a kutyánk akivel felnőttem.
Nem azért mert olyan hű de kemény csávó lennék, egyszerűen nem szokásom sírni, nem vagyok érzékeny típus és nem is érzem szükségesnek a sírást.
Amúgy képtelen vagyok rá, egyedül apám halála siratott meg, de akkor se ilyen zokogást képzelj el, hanem mint a patak, úgy folyt a könnyem és nem tudtam levegőt venni. Fél éve történt, rosszabb napokkor elkönnyezgetek még magamban. Ahogy írom is kellemetlen. 😅
Más miatt esélytelen, hogy sírjak. Nem is jön az inger. Valaki beszól, visszaszólok. :D A bennem gyülemlő feszültséget nem tudom sehogy se levezetni. Semmi nem segít. Se sírás, se edzés, se kiabálás, semmi. Majd elmúlik idővel. 🤷🏻 Engem, ha valami nyomaszt, megemésztem csendesen, magamban.
24 éves vagyok.
Én nem vagyok sírós nő sajnos, nagy baj is mert nem tudom kiadni magamból a stresszt. Viszont munkát váltottam pár éve, első évben a fénymásoló mellett volt a sírós helyem, meg néha a vonaton :D
Nem szégyen sírni, én örülnék egy jó hisztis sírásnak, utána jobban érezném magam, de most már vissza álltam, hogy könnyezek, mert ideges vagyok aztán megyek tovább.
Nem is emlékszek mikor sírtam utoljára. Ami a legközelebb all nalam a síráshoz az az ha bekönnyezek, viszont az is általában akkor ha ásítok egy nagyot xD
De amúgy nincs is inger bennem hogy sírjak, nem azért nem csinálom hogy keménynek tűnjek, egyszerűen csak nem jön.
Mindenkinek küldök egy virtuális ölelést. Nagyon érdekes, amiket írtok, mintha tényleg alkati dolog lenne, hogy egyszerűen nem jön egy kiadós sírás (pedig sokat tud segíteni). Azt gondoltam volna, hogy szokott ilyen lenni, amikor egyedül vagytok, hogy ez legalább olyan zárt ajtós tevékenység, mint a recskázás, és nem, nagyon furcsa, hogy még ritkább, és akkor sem valami kiadós, feszültségoldós dolog.
Aki idetéved a kérdés alá, írjon még, vagy ha nem mer, akkor privátban, érdekel a fiúk/férfiak lelki világa, de nem kell még anonim módon sem nyíltan bevallani a kérdés alatt, ha az kellemetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!