Előfordult már hogy, olyan dolgot kellett megtenned a célod elérése érdekében, amit a hátad közepére nem kivántál?

Nem. Mert egyszerűen vagy nem csinálom meg azt, amit a hátam közepére nem kívánnék (nem vagyok a saját magam ellensége), vagy pedig egészen egyszerűen más utat keresek a cél eléréséhez.

Eddig mindig működött, anélkül, hogy saját magamat bántani kellett volna.

Igen mindent egyedül.

Nekem ez az "egyedül" a halálom.

A munkakeresés interjuk a felvetell vagy elutasitás, az első napok.

Életemben egyetlen egyszer volt olyan ill 2 szer hogy a munkaügyiben velem volt egy barátom regisztrálni, vagy elkisért/megvárt valaki interjun, vagy velem örült, felkapott a levegőbe, amikor felvettek. Meg véletlen pont érettségin meg véletlen pont diplomaoszton volt barátom meg előtte aki velem készült segített a diplomamunkával.

De ezeket leszámítva, alapvetően mindig mindenhol külföldre is külföldről is minden viszontagságokon is szinte egyedül kell végigmennem, mikor senki nincs mellettem. Bajban megint egyedül vagyok hagyva. Neha vigasztalom magam hogy egyedül is születtem meg és meghalni is egyedül kell, de ez olyan gáz mikor vagyunk milliárdan a földön pedig es egy ember nincs mellettem mikor mások mellett meg vannak. Nem egyedül hanem párban mennek külföldre, párban jönnek haza, párban bérelnek albit, párban szivnak a lakbérrel, meg haladással, én meg alapvetoen mindig egyedül kell evezzek.mintha verne a sors.

Folyt plusz amikor haverok tanítottak vezetni aztán jártam tanfolyamra es meglett a jogsim es amikor en örömmel bejelntettem hogy megvan a jogsi!, a haverok megdöbbenve fogták a fejüket hogy nekem megadták? jézusuristen. :D

Na akkor se éreztem mondjuk magam egyedül.

De ezek oly ritka pillanatok mikor vmiken amiken keresztül kell mennem bárki is ott lenne.