Hogy lehet leszokni arról, hogy ne gondoljam tovább, ha egy férfi minden hátsószándék nélkül kedves, udvarias, figyelmes velem?

Ez a kérdés

Kb. hány tartósabb kapcsolaton vagy túl? Ugyanis nagyon gyakran előfordul a kezdőbb lányoknál, hogy a rájuk irányuló figyelemtől zavarba jönnek, s mivel maguk kevésbé kezdeményezőek hamar elbizonytalanodnak. Ha a nő a saját kisugárzása/magabiztossága kapcsán kételkedni kezd önmagában, gyakran lesz érzelmesebb és befogadóbb a stressz csökkentésére (ösztönös megküzdési stratégia)- amely számára a korábban standardnek indult kommunikációs helyzetből egy sokkal intimebb akut környezetet fog eredményezni. Ez az érzelmi többlet gyakorlatilag felerősíti a férfi imponálónak címkézett tulajdonságait és különféle érzelmi címkéket csatol hozzájuk (bután hangzik, de valahogy le kell kötni a felszabaduló feszültséget és ilyenkor a férfi adrenalinnal, a nő meg érzelmi projekciókkal dolgozik- tudattalanul). Abban az esetben ha a férfi kommunikációja töretlen, az érzelmes, de bizonytalan, érzelmekkel elárasztott nőben már különféle romantikus ábrándok is generálód(6)nak, amelyeknek két általános kimenetele szokott lenni: 1.a férfi észreveszi és vagy visszavonja a fókuszát a nőről (passzív elutasítás) vagy asszertívabbá és egyértelműbbé válik a kommunikációja (megerősítés)>> ezután a nő dönt. 2. a nő a visszavont fókusztól csalódhat (sokan annyira nehezen viselik, hogy a későbbiekben még a kezdeményező helyzeteket is elkerülik), a megerősítő visszajelzéstől pedig vagy megriadhat, vagy elfogadhatja a kezdeményezést (utóbbiban ugyanakkor sokszor benne van, hogy ha a stresszhelyzet feloldódik, az átmeneti pillangók is tovább repülnek és nem lesz semmi tartósabb a dologból- az is előfordul, hogy a kövi talinál tisztább fejjel már kevésbé vonzó partnernek tűnik a férfi). Ami tuti, hogy nem vagy egyedi eset, nem kell aggódnod- nincs is veled semmi gond. Ha tinédzser vagy fiatal felnőtt vagy, aki nem sűrűn jár olyan helyekre ahol gyakran kerülhet ,,közel" férfiakhoz, természetes, hogy sokkal félénkebben és bizonytalanabbul reagálsz. Bár gyors receptek nincsenek segítségedre lehet a humor és általában a saját korosztályoddal való lófrálás, ismerkedés. Kis idő után ha lesznek különböző karakterű fiú barátaid, rá fogsz jönni, hogy a tinikort kinőve nagyon is hasonlítanak hozzánk csajokhoz és szinte ugyanazokban a dolgokban bizonytalanok, így felesleges rástresszelned a face-to-face helyzetekre és a nagyon figyelmes fiúkra. Ha stressz helyett jól érzed magad és tényleg egyenlő félnek kezeled a beszélgetőtársadat, nem bizonytalanodsz el a saját szerepeidben sem és hidegebb fejjel sokkal jobban fogod érteni, hogy a veled szemben ülő hogyan is érdeklődik irántad- amire aztán könnyebb lesz számodra is stratégiailag válaszolni ( ha van jel, nálad a labda; ha nincs jel, akkor csak egy szimpla beszélgetés volt, nem pedig elutasítás). Természetesen, ha 30 felé közeledsz vagy már meghaladtad, előfordulhat, hogy a félénkség mögött egyre több a gátlás is, ami hosszútávon sok sikertelenséghez vagy a próbálkozás megszüntetéséhez vezet(het), ilyenkor tényleg érdemes egy szexuálpszichológust felkeresni és átbeszélni vele a dolgokat, nehogy a komplex önértékelésed is hanyatlani kezdjen. Szóval hajrá, az ábrándok és sztorik meg mehetnek fanfictionbe :)!