Vannak itt még olyanok, akik úgy gondolják most: sosem szeretnének gyereket vállalni?

Nem szeretnék. Nincs bennem meg az ösztön, és borúsan látom az emberiség közeli jövőjét. Amúgy is túl sokan vagyunk. Én ezen okokból nem akarok.

38F

Én szeretem a gyerekeket, magát a szülőséget tudnám vállalni mert szerintem jó anya lennék, de saját gyereket nem fogok vállalni.

A terhesség és a szülés gondolatától irtózom. Soha nem akarom átélni, hogy bennem nőjön és mozogjon valami, még akkor sem, ha az a saját gyerekem lenne. Na aztán meg ott van a szülés, ami önmagában is egy brutálisan traumatikus, de amilyen élményeket olvasok akár itt, akár különböző cikkekben, hogy hogyan bánnak a nőkkel a szülészeten... hát, minden elismerésem annak, aki mindezek mellett bevállalja. A mentális egészség oldaláról meg ne is beszéljünk, posztpartum depresszióra kb semmi segítséget nem kap az ember.

22N

Engem az tart vissza, ahogy az iskolások ölik egymást. Nonszensz, hogy 2 hét nem telik el a szeptemberből és sorra jönnek az öngyilkosságba kergetett diákokrol a hírek.

Engem is bántalmaztak egész általánosban, meg később is, de eddig nem fajultak el a dolgok.

30N

Vagyok. Nem tudom magam elképzelni apaként, a gondolattól is rosszul leszek.

Életre szóló teher, a maradék szabad időmben még gyerekkel is foglalkozni, nulla magánélet, éjjel 3x felkelek a sírásra. Halom pénz az egész. Ahogy nő ez meg az kell majd neki. A puszta gondolattól is megőrülök. Soha soha.

Nem akarok gyereket. Egyszerűen nem vágyom rá. A környezetemben szinte mindenki vagy tervezi vagy már babázik.

Fikarcnyit se érdekel a dolog. De hosszútávú kapcsolatot se nagyon tervezek senkivel. Max úgy tudom azt is elképzelni ha külön lakunk.

30/F