18 éves korodtól hogyan alakult az életed napjainkig?

Magánélet: Lett egy stabil párkapcsolatom (jelenleg egy éve vagyunk együtt), barátaim megmaradtak plusz lettek újak. Hobbik űzése kissé visszaesett sajnos, de dolgozom rajta

Egészségügyi szempontból nincs változás.

Iskola: Azóta leérettségiztem, hamarosan diplomázok is. Azt tanulom, amit szeretnék, felvettek mesterre stb.

Munka: Másfél éve dolgozom a szakmában gyakornokként. Kutattam is. Elégedett vagyok.

Igen, ott vagyok, ahol lenni szeretnék.

21 éves vagyok

Kb így alakult.

Jártam az úton, mit keresztfák kísértek.

Jártam a földön, ami még megmaradt.

Jártam a réten, hol tankok legeltek.

Jártam az erdőt, hol nincs többé vad.

Éltem a városban bűnben és mocsokban,

Elhagyott falvakban kutyák között.

Háltam az ég alatt csillagos sátorban,

Temetők dombjain. Rácsok mögött.

Láttam egy kisfiút, szemével könyörgött.

Láttam az anyját, a tükörnél állt.

Láttam az apját, parancsra nevetett,

Parancsra aludt és parancsra várt.

Hallottam szónokot, mind harcról locsogott.

Hallottam költőt, a kocsmában sírt.

Hallottam prófétát, őszintét, szerényet,

Becsapott mindenkit, akit csak bírt.

Nincs semmim, mit másokra hagyhatnék.

Nem vagyok bölcs vezér. Nem vagyok szent.

Néha még álmodom. Már nem félek.

Eddig még bár miben hittem is, mind tönkrement.

[link]

18 éves korom óta viszonylag sok dolog történt velem. Elköltöztem otthonról, leraktam a jogsit, megvettem az első saját autóm, elvégeztem 2 szakmát, összeköltöztem a párommal, a második munkahelyemen vagyok. Egészségügyileg elég hullámzó a helyzet nálam, voltam sajnos sokat beteg az elmúlt 1 évben, szenvedtem sokat, jelenleg "csak" a mentális egészségem nem áll jól, illetve a hátam sokat fáj a sok ülés miatt. Hiányzik a testmozgás az életemből, de igyekszem majd beiktatni a hétköznapjaimba.

Voltak szép időszakaim is, de sajnos javarészt több bánat és szomorúság ért, illetve sok stresszes időszakom volt/van. Ez a családi problémáimból is adódik, valamint abból, hogy nem ott vagyok az életben, ahol lenni szeretnék. Jelenleg sem tudom pontosan, hogy mit szeretnék/tudnék elérni, de érzem, hogy nem találtam még meg a helyem, ami elszomorít.

Tehát sajnos nem azt csinálom, amiről mindig is álmodtam.

Gyerekként álmodozunk mindenféléről, csak később jön rá az ember, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy azt gyerekként elképzelte.

Én is kerestem az utam az elmúlt években, kipróbáltam magam a munkában több területen, de sajnos még mindig nem találtam rá arra, ami igazán megfelelő lenne számomra.

Sajnos összességében nézve nem alkult a legjobban az életem, de nem panaszkodom, mert tudom, hogy lehetne sokkal rosszabb is, lehetnék elégedettebb is. Csak mivel nem azzal foglalkozom, amit szeretek, sok veszteség és szomorúság ért, nem érzem igazán boldognak magam, így nem tudok elégedett lenni. Remélem, hogy a következő években sikerül jobb irányba haladnom és élhetem majd azt az életet, amit igazán szeretnék. Hosszú út lesz még szerintem, de tenni kell magunkért, hogy ott legyünk, ahol lenni szeretnénk.

24 éves vagyok jelenleg.