Napi szintű alkoholfogyasztás egyetemistaként csak lelki problémák miatt lehet, vagy csak “rossz szokás” és semmi mögöttes mentális ok nincs?

Én boldog vagyok. Nem tompítok el semmit. Nem vagyok alkoholista, de leírom, nekem mit okoz, amikor iszogatok.

Pár hónapig itthon voltam, március végén kezdem a melót. Néha esténként megittam egy üveg(0,75 l) vörösbort..

A fejembe szállt, közben főztem, majd karaokiztam🤣😁

Egyfajta kellemes eufóriát ad.

Rá lehet kapni. A baj ott kezdődik, amikor annyira hozzászokik a szervezet, hogy nélküle nem képes megfelelően működni, elvonási tünetek lépnek fel. Ehhez sok-sok évnyi rendszeres ivás kell!

Mondjuk nem mindegy, hogy mennyit, de ha csak 1-1 italról van szó, akkor nem biztos, hogy különösebb baja van. Valamennyi lelki baja mindenkinek van (a mi kultúránkban legalábbis), aztán vannak, akiknek jólesik rá "egy ártatlan sör".

"Ha lelki ok, akkor mik állhatnak fent, ha elvileg boldog párkapcsolatban él, nem stresszel a tanuláson stb?" – sok minden. Annyira lelki analfabéta kultúrában élünk, hogy aki külön nem tanulja, az általában nem is érti az ember pszichés igényeit, és hogy mi baja lehet annak, akinek "mindene megvan". Ha mindenkinek kizárólag annyija lenne, amire azt szoktuk mondani, hogy "mindene megvan", akkor mindenki depressziós lenne :)

tegnap 23:45

Nem ott kezdődik a baj, amikor a szervezet hozzászokik (ott már inkább végződni szokott), hanem a pszichés függőségnél, ami akár olyan kényszeressé teszi az ivást, hogy azt végül semmilyen döntés, akarat nem tudja (önmagában) legyűrni. 10-ből kb. 8 alkoholista anélkül teszi tönkre a magát (lelkileg, majd részben testileg is) hogy valaha is fizikai függővé válna. Ha az alkoholisták az elvonási tünetek miatt innának, akkor 1-2 hét alatt, futószalagon lehetne gyógyítani őket az elvonókon.

Emberfüggő.

Nálam rossz szokás volt, nem csak az egyetemi éveim alatt (akkor amúgy se egyedül ittam, hanem a koliban a többiekkel), hanem pl. a mostani munkahelyemen olyan munkarendben dolgozok, hogy van, hogy fényees nappal kell lefeküdni, vagy akár 14-20 órásra nyúlt műszakokat lehúzni, ami érzelmileg megterhelő. Úgy voltam vele, főleg covid alatt, úgysem mehetek semmi szórakoztató programra, tehét miért ne qrjak be otthon egyedül, meg nem tudok lefeküdni aludni délután négykor, hogy éjfélre kifihenten beérjek dolgozni, csak ha iszok. Aztán ebből lett az, hogy már minden unalmasabb házimunkához, a főzéshez meg a porszívózáshoz is ittam.

Masszívan ittam kb. 3 évet, minden este. Egyik napról a másikra abbahagytam, figyeltem, hogy reszket-e a kezem, nem lép-e fel nálam a delírium, de nem... Semmi. Január másodika után tartottam egy hónap szünetet, azóta kb. heti kétszer iszok.

A pszichés függés szerintem érintett, és gyanítom, hogy sokkal erősebb lehet, mint a fizikai. A fizikai tünetek maximum 4 nap alatt elmúlnak, a pszichés függés olyan szinten megmarad, hogy most már nem iszok sokat, de még mindig eszembe jut, mikor utálatos feladatokat kell végeznem (pl. fel kell porszívózni), hogy ha most részeg lennék, sokkal mókásabb lenne. Szeritnem a legtöbb ember itt bukik el, ennek nehéz ellenállni.