Mit gondoltok azokról az emberekről, akik törölnek titeket Facebookról?

Semmit. Aki nem akar az ismerősöm lenni, ne is legyen.

Engem amúgy egyvalaki törölt, akivel össze is vesztem, és a törléssel semmi bajom. Eleve úgy vettem észre, hogy én akartam törölni őt, és akkor láttam, hogy már nincs az ismerőseim között.

Véleményem szerint mindenki máshogy tekint a közösségi oldalakra.

Én azon szerencsés emberek közé tartozok, akiknek kevés olyan jellegű konfliktusuk volt életük során, amelynek következménye az volt, hogy átnéztünk egymáson. Nálam a bejelölés, visszaigazolás azt jelenti, hogy az illetőt ismerem. Az ismerősök listája is olyan személyekből áll, akiket személyesen vagy virtuálisan ismerek. Nem szokott feltűnni, ha törölnek, bár én ritkán szoktam törölni. Utóbbi akkor, amikor tényleg olyan dolog történik, amivel nem szeretnék azonosulni esetleg belekeveredni. Ilyen, amikor valaki nem tud viselkedni vagy a magánéletét, ami nem tartozna a nyílt "közönségre" ott éli. Habár az első lépés nálam a "leiratkozás" tehát nem látom egy adott időponttól a bejegyzéseit. Így például elkerülhetem azt, ha valaki Facebook függő, s sűrűn ellenőrzi az ismerősi listáját, amelyből vérkomoly ügyet csinál, ha valaki már nincs benne.

Magánemberként azon többféle típussal találkoztam. Szerencsére a többség hozzám hasonló volt, tehát azért igazol vagy jelöl be valakit, mert ismeri valahonnan. De akadt olyan is, aki mindenkit bejelölt, akit egyedülállónak vélt, mert így próbált ismerkedni. Arról nem is beszélve, aki az ismerősi számát akarta növelni, s ezzel a tetszések számát szaporítani.

Felesleges ezzel foglalkozni, mert nem ez a valódi élet. Bár elismerem nekem is akadtak szemöldök húzásaim, amikor visszaolvastam régi bejegyzéseket vagy fényképet néztem vissza, s feltűnt, hogy valaki nincs már az ismerősi listámban úgy, hogy amúgy nem vesztünk össze, s semmi olyan nem történt, ami ez indokolta volna. Példának pár kollégát tudok felhozni. Jóban voltunk, s gondoltam ott majd tudjuk tartani a kapcsolatot. 240 km-re költöztem, s kulturált normális módon történt a felmondás is konfliktus nélkül. Aztán rá pár nappal, hónappal már nincs is semmi kapcsolat közöttünk. Az ilyen meglep, de ott rögtön le is zárom a dolgot. Szerintem neked sem kellene különösebben foglalkozni vele.

Semmit. Időközönként én is törlök embereket; volt munkatársakat, osztálytársakat stb akikkel nem szoktam beszélni. Sok rokonomat vissza se jelöltem, mert nem beszéltünk még soha/20 éve kisgyerek koromban láttam őket talán egyszer.

Nem mindenki szeret 1000+ fős ismerős listát tartani facebookon.