Hogy hogy ilyen udvarlója lett a nővéremnek, pedig soha az életben nem tett semmit, hogy kapcsolata legyen, mert nem is érdekelte a dolog?
A nővérem (22) introvertált, az összes barátja ált. iskola után eltünedezett, újakat nem szerzett. Nem járt el sehova, munka előtt és után állandóan itthon volt. Olvas, rajzol, ír, fordítgat, short horror filmeket néz, fest, régi zoknikból plüsst csinál, kötöget... igen, igen, sok dolog, meg még ennyi, de egész általános és szakiskolás évei alatt így élt, most meg már felnőttként mint egy öregasszony, aki eljár dolgozni nyugdíjkiegészítésként. Soha nem volt párkapcsolata, soha nem tetszett neki senki, még egy sztárért sem volt, hogy rajongott volna úgy nagyon. Anya és apa is noszogatták az ismerkedésre, meg kérdezgették, van-e valaki, de nem, senki ilyen. Tehát semmit az ég világon nem tett annak érdekében, hogy rámosolyogjon a szerencse.
Erre most ott tartunk, hogy a nővéremnek udvarlója van. Az üzlet, ahol dolgozik (illetve dolgozunk mindketten), 1-2 napi szinten jön egy fiatal férfi. Először normálisan vásárolt, aztán már naponta veszi ugyanazt a legolcsóbb kis cuccot. Mindig, mikor látta a nővéremet, szóba elegyedett vele. Ez tartott egy-két hónapig, míg aztán a pasi egy kinyomtatott virággal jött, és odaadta neki, hátulján a jelentésével. A bevásárlóközpontban (ott vagyunk mi az egyik üzletben) elhívta kávézni, étterembe, nézelődni könyvesboltban, papírírószerben, virágboltban... Gyakran utólag meglepi kis apróságokkal, amikről úgy vélte a "nézelődéskor", hogy tetszett neki. Ezt a nővérem mesélte, hogy közben beszélgetnek, és már alig mer mondani vagy nézni valamit eközben, mert nem akarja a srácot kiforgatni a pénzéből.
A srác nagyon helyes, udvarias (általánosan, a többi eladóval is), és látszik rajta, hogy nem csóró családból van. Most már, hogy eljárnak ide-oda, egyszerűen azért jön be rövid időre a srác amellett, hogy vesz egy palack vizet, hogy megkérdezze a nővéremet, milyen napja van.
Nem értem a dolgot. A nővérem csak olvasott a romantikáról, abból is inkább az azonos neműek szerelméről, mintsem heteroszexuális szerelemről, amibe beleélhetné magát, de szóban még csak el sem ejtett olyat, hogy ő is vágyna akármilyen romantikus dologra. Kérdeztem az évek során, akar-e a jövőben gyereket, családot, kapcsolatot, bármit, de vállat vont, hogy ezek nélkül sem dől össze a világ, mindig van mivel elfoglalnia magát.
A szüleimmel együtt csak lesünk, hogy keresnie sem kellett, jött magától.
válasza:Kérdező!
Úgy, hogy ez volt neki megírva!
Meg úgy, hogy ő mindig a saját dolgával volt elfoglalva és nem a máséval, mint pl. te...! :)
Szóval szerintem megérdemelte a nővéred és valszeg a pasinak is az tetszik, hogy nem az a nyomulós, ribi fajta.
Irigykedsz, mi?! :D
válasza:Bocs 9. hogy őszintén kimondtuk hogy nektek királykisasszony módjára elég várni a herceget!
Jó, biztos orkok és ogrék is próbálnak kiszabadítani a várból, de ez már egy másik történet!
válasza: válasza: válasza:A melegnovellákat leszámítva kiköpött nővéred vagyok. :)
(+6 évvel idősebb).
Nagyon irigynek tűnsz, kérdező.
(Nekem is a fejemhez vágták, hogy micsoda jó partit csináltam a mérnök férjemmel, gyerekcsinálás nélkül is termett egy ház a s3ggem alá.
Öhm, semmilyen partit nem csináltam, mert a férjemet érettségi után ismertem meg, amikor még mind a ketten egy gyárban dolgoztunk, szakma nélkül, gyereket nemigazán szeretnék, neki pedig teljesen mindegy, lakhatásunk pedig eddig is megvolt (szerényen, de volt), ám most férjem meg tudta szerezni gyermekkori vágyálmát, egy nagy kertes, gyümölcsös családi házat, úgyhogy most itt tartunk.)
Lehetne rám is irigykedni, hogy "nem tettem semmit" mégis van egy "gazdag-jóképű" férjem.
A férjem pont azt szerette meg bennem, hogy csendes, introvertált, de érdeklődő, új dolgokra nyitott ember vagyok.
Nem fogok se a pénzén, sem a házán élősködni, mert én nem olyan ember vagyok. Ha tehát holnapra virradóan azt mondaná, "szívem, mától egy lakókocsiban fogunk lakni és konzerven kell élnünk", akkor sem változna közöttünk semmi. :)
Mert ahogy a nővéred, úgy nekem is "minden úgy jó, ahogy van".
válasza:"A szüleimmel együtt csak lesünk, hogy keresnie sem kellett, jött magától."
Azért ez sokat elárul rólatok.
Ahelyett, hogy örülnétek, te itt rovod fel a nővéred szerencséjét..!
Remélem, hamarosan meg is kéri a nővéred kezét az a pasi! :D
válasza:Szánalmas ahogy irigykedsz a nővéredre. Szerencséje volt, hogy semmit nem kellett tennie érte és mégis összejött neki, ez van. Legalább annyi lehetne bennetek, hogy egyszerűen csak örültök a boldogságának.
Én se jártam el anno csavarogni soha, elég introvertált vagyok, mégis lett párom, hozzá is mentem azóta már. Igaz, nekem azért kellett tennem érte, netes társkeresőn ismerkedtünk meg.
A nővérem detto ugyanezt csinálta egy jó ideig mint te, baromi irigy hogy nekem lett párom, ő meg 41 évesen is anyánkkal él, nincs senkije, és nem is tesz érte, de nem értem miért fáj neki a dolog. Neki is lehetne ha akarná. Ehelyett irigykedik és azt várja már 13 éve, hogy a férjem majd úgyis elhagy. Undorító.
Kezdj el a saját életeddel foglalkozni kérdező, és ha nem tudsz örülni, hogy a tesód boldog, legalább ne bántsd.
válasza:Én inkább csodálkozással teli büszkeséget és örömet olvasok ki a Kérdező soraiból.
Sok boldogságot nekik!
Téged is megtalál majd valaki. :)
válasza:Én mindössze csak annyit szoktam tenni, hogy (viszonylagos introvertáltságom ellenére,) eljárok olyan programokra, amik valamiért érdekelnek.
Vagy megkérdezek valakit valamiről. Így jött össze már majdnem több kapcsolatom is. Egy utóbbi esetben sikerrel jártam.
Akkor én most irigylésre méltó vagyok, mert igencsak ragadnak rám a férfiak? Nem kapcsolat keresése miatt vagyok érdeklődő, hanem csak úgy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!